A légiós (1998) 59% 39★

Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem tartottam sokra ezt a filmet. Most, kb 22 év után viszont kellemes meglepetés volt. Felnőtt fejjel azt mondom, hogy egy jó film. Van Damme papa egy igazán jó filmje. :)

Ez egy rendkívül csúnyán és látványosan öregedő, de a saját maga célkitűzéseit kimondottan sikeresen teljesítő film. Talán ma már nem tenném érte tűzbe a kezem, de a tény, hogy 1998-ban egy menő akciósztár megszülte és tető alá hozta ezt a projektet, kimondottan süvegelendő. Az is, hogy így…

Mert itt valójában a maga kis egyszerű, gyermeteg módján minden szép és jó. Van Damme nem nagy szám, itt azért nagyon jól átjön, mennyire korlátozottak a színészi képességei, de korábban is felvillantott joviális vonásait itt száz százalékban és nagyon ügyesen használja. Káprázatos még a gondolat is, hogy semmiféle harcművészetet, csodatévő, látványos és színpadias akciót nem produkál, eddig nagyon süvegelem az alázatosságát. Onnan meg nem, hogy a karaktere napfényként ragyogja be ezt a kegyetlen csatateret: amilyen elvetélt módon csinált rosszul mindent is sikeres bokszbajnokként a film elején, annyira angyali és képmutatóan tökéletes figura a légióban. De hát ez egy kalandfilm, ne legyünk telhetetlenek.
Ana Sofrenovic szép, ennyi elég is, és remek húzásnak tartom, hogy nem egy jobb nevű francia színésznőt kértek fel a szerepre. Az így megspórolt gázsi mehetett a látványra, ami viszont kiválóan sikerült: micsoda épített díszletek, micsoda hangulat! Szerintem ilyet azóta se nagyon láttunk, a CGI-homokdűne nem igazi homokdűne!
Ugyancsak ügyesek a mellékszereplők, ebben a film nem hibázik, bár Nicholas Farrell nyögi a karaktere átgondolatlanságát. Na jó, azt nyögi tulajdonképpen mindenki: a légió tapasztalt tisztjei inkompetensek, a fekete haver karaktert valaki valamiért ide is sikeresen beerőltette, az olasz csávó teljesen hiteltelen, és végeredményben a cselekmény is hülyeség: miért veszik elő minden légiós tematikájú sztoriban ezt a bizonyos sivatagi masírozást? Tényleg ennyire lököttek voltak a franciák, hogy két, egymástól több napi járásra eső erődítmény között lutrira vágtak neki a sivatagnak, az útba eső oázisok ismerete nélkül? Nyilván nem, de olyan jó ezt nézni…

Mindezzel együtt: én mindig szerettem A légióst, most is hozta a tőle elvárt élményt. Ilyesféle filmek ma már nem készülnek, és hiába tobzódunk a buta és átgondolatlan közhelyekben, ezt kalandorlelkű, de lusta filmnézőknek olyan jó nézni…

Jó volt végre egy olyan filmet látni, ahol Van Damme nem pofozkodik a lábával össze-vissza. Még akkor is ha csak egy ilyen Menni vagy meghalni remake is az a film. Legalábbis ugyanabból az alomból való eresztés. Ha egy légióról szóló filmet láttál, láttad az összeset…