A Kolibri projekt (2018) 65% 39★

Igazából csak azért néztem meg, mert kollégákról szól. Én is optikai kábeleket fektetek, néha hegyen-völgyön át. Ennek a nehézségeit elég jól bemutatja a film; a telektulajdonosokkal való állandó harcot, a természeti akadályok nehézségeit.
De ez az egész csak körítés ahhoz, amiről a film valójában szól. A mai tőzsdealgoritmusok vétel és eladás tranzakciók százait bonyolítják le egy másodperc alatt. Egyetlen miliszekundumnyi előny dollármilliókat jelenthet és ezekkel a tranzakciókkal egy nap alatt több százmillió dollárt lehet keresni, olyan javakon, melyeket még csak nem is láttunk, olyan szolgáltatásokkal, melyeket sosem csináltunk, olyan vagyonokkal, melyek talán csak virtuálisan léteznek. Húsz éve ezt még menő dolognak tartottam volna, ma már csak undort érzek. És már nem tudom, megéri-e gyorsítani a világot, mikor a lakógyűléseken szülőket győzködök, hogy a lakóház tetejére tervezett mobiladóállomás nem okoz rákot a gyerekeiknek, mikor robbantásos vájásért lobbizók egy természetvédelmi területen, vagy mikor megköszönöm a szegény, öreg házaspárnak, hogy ingyen engedik keresztül a vezetéket a földjükön, a szomszéd telek vigyorgó bmw-s vállalkozó tulajdonosának meg jóváírok kétezer eurót százméterenként. Ilyenkor megáll néha az ember. De a jelnek mennie kell. Mert nincs olyan, hogy elégséges sávszélesség.
Kicsit erről szól ez a film.

Nem volt rossz film, a sorok között is kell olvasni (főleg a végefelé), mert úgy jön át a lényeg, nem csak a „pénz beszél”. Mondjuk akármilyen is legyen a Wall Street világa a valóságban (gyanítom nem áll messze tőle a film), én őszintén remélem, hogy mindenki aki ott dolgozik megkapja így vagy úgy azt a szép hétvégi házát, ha már ennyit gürizett…

Értem én a mondanivalót, de szeretném már inkább látni Jesse Eisenberget a Szemfényvesztők folytatásában. Azaz a játékfilm 3. részében. Attól tartok, erre nem sok esély van.

a kritikák alapján nem erre számítottam, de tetszett. és most látom a rendezőt, így már értem.