A holtak bolygója (1960) 60% 5★

Érdekesnek tűnt a téma és főleg vonzónak az irodalmi alap (Lem!), de nyilvánvalóan erős kérdéseket vetett fel már az első pillanattól a finoman szólva dehonesztáló IMDB-s pontszám, és hát a snittes értékek sem éppen kedvezőek, pedig a magyar közönség hagyományosan bírhat némi előismerettel szocialista sci-fi kategóriában. A film maga kivitelezését tekintve végül visszaigazolta a kollektív szkepticizmust, de messze nem bizonyult teljes csalódásnak…

A holtak bolygója, mint keletnémet-lengyel koprodukciós sci-fi mozi hű a korszak tudományos-fantasztikus trendjeihez. Aki olvasott szovjet sci-fiket, nagyon ismerősen érezheti magát ebben a világban: érezzük, ez bizony a megvalósult, felépült, az emberiség üdvét szolgáló szocializmus, amiben egyenlőség, testvériség, boldogság uralkodik. Az efféle világképek meghatározó alapjai voltak számos korabeli szovjet fantasztikus regénynek, én is mintha csak „hazaértem” volna a film első 15-20 percében. Hangsúlyozzuk, ez nem egy rossz jövőkép, sőt, kimondottan utópia, ami nagyon éles ellentétben áll a manapság divatos sötét, borús jövőábrázolásokkal.
Időben ugyan az Orion űrhajó kalandjai előtt vagyunk, de a kivitelezés gyönyörű – igaz, ikonikusan korszakos is. Nézzük csak meg az űrhajó makettjét, vagy a kis robot terepjárót, avagy általában véve azt a színekben gazdag díszletet, ami tompítja az egyébként igen komoly történetet és hangulatot. Nem is lehet véletlen a felismerés, hogy mindennek van egyfajta népnevelő, sőt, egyenesen az ifjúságra célzó felhangja, ami már Lem eredeti regényét is jellemezte (ő egyébként magát a könyvet sem szerette utólag, gyanúm szerint a filmmel sem lehetett épp jóban).
Mindezen túl azonban sok mindent nehéz mondani a filmről. Minden ízében korrekt, pontosan úgy mutat, olyan benyomásokat tesz a nézőre, amit a fent emlegetett irodalmi előképeket ismerve elvárnánk egy Vasfüggönyön innen, 1960-ban készült mozitól. Tisztességes, de szándékoltan kissé szenvtelen a színészi munka, szépek a külsőségek, a nem túl eget rengető történet nem tartalmaz igazán veszélyes csavarokat, a mondanivaló pedig pusztán a biztonság kedvéért rém egyszerű: ne háborúzzunk! Hogy mit csináljunk helyette, hát… Az itt nyitott kérdés marad.

Tisztességes, a maga korában és kulturális terében helytálló mozi A holtak bolygója, amihez azonban stilisztikailag és eszmeileg már semmi sem köti korunk nézőjét. Mégis ajánlom bárkinek, aki olvasott például Sztrugackij-, Lem-, Jefremov-regényeket, és kedvelte is őket!