A falklandi vereség után, a Videla-junta végnapjaiban játszódó Oscar-díjas film hősnője Alicia, egy középosztálybeli tanárnő, aki hisz a tankönyveknek, melyekből a történelem hivatalos változatát tanítja a diákjainak. Ám találkozik egy régi iskolatársával, akinek elbeszéléséből a rendszer… [tovább]
A hivatalos változat (1985) 8★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Historias Cinematograficas Cinemania
Progress Communications
Várólistára tette 12
Kiemelt értékelések
TLD
Hősnőnk (Alicia) tekintélyt parancsoló történelemtanárnő, aki az első óráján fontos kijelentést tesz a diákság felé fordulva: a történelem a nép emlékezete. Hogy ez mennyire nem így van (a hivatalos történelemírás gyakran inkább szembekerül az egyéni vagy kollektív emlékezettel, főleg az autoriter rezsimek idején), azt a film remekül illusztrálja.
A tanárnő férje, s így annak egész családja a fennálló militarista, patriarchális rendszer győztesei közé tartozik. A veszteseknek vele szemben börtön és/vagy kínzás, valamint elhallgatás járt osztályrészül – a két csoport egymás mellett éli mindennapjait a társadalomban, a félelem pedig gátolja köztük az érintkezést.
Különböző találkozók során Alicia azonban szembesül azokkal, akiknek a hivatalos változat (pl. iskolai oktatás) nem jeleníti meg a történetét, akik csak az emlékezetüket tudják szembeállítani a hatalommal. Ezek a találkozások indítják be a konfliktust és viszik előre a cselekményt spoiler.
Amiért jár a vállveregetés: erős, jól kidolgozott női karakterek. Eddigi benyomásom alapján a spanyol nyelvterületekről érkező filmekre (pl. Pedro Almodovar) ez általában jellemző – mondjuk arrafelé nem is nehéz több százezres feminista tüntetéseket összehozni, ami magyarázat lehet.
Amiért nem jár: érdemes kicsit utánanézni a történelmi háttérnek a film megnézése előtt, mert a történet kibontakozása kissé lassú és vontatott ahhoz, hogy a nézőt már a kezdetektől fogva magával ragadja.
