A hivatal (2005–2013) 73

1 díj · 8 jelölés

A regionális manager, Michael Scott (Steve Carell), úgy gondolja ő a valaha volt leglazább, legviccesebb, legjobb főnök – amely, természetesen, a legellenszenvesebb, legidegesítőbb főnökké teszi a beosztottjai számára. Egy gúnyolódó műdokumentumsorozat egy csapatnyi tipikus irodai dolgozóról,… [tovább]

Képek 24

Szereposztás

Steve CarellMichael Scott
Rainn WilsonDwight Schrute
John KrasinskiJim Halpert
Jenna FischerPam Beesly
B.J. NovakRyan Howard
Leslie David BakerStanley Hudson
Brian BaumgartnerKevin Malone
Angela KinseyAngela Martin
Melora HardinJan Levinson
Ed HelmsAndy Bernard

További szereplők

Kedvencelte 66

Várólistára tette 158


Kiemelt értékelések

Little_Monster 

Az első évad 6 része maga volt a tökéletesség, így kell egy sorozatot gyorsan, de nagyon erősen beindítani, akinek ennyiből tetszik, úgyis imádni fogja, akinek pedig nem, arra bőven elég, hogy minden negatívumot kiszűrjön belőle, és egy életre elmenjen a kedve a stílustól.

A második évad folytatta azt, amit az elsővel nagy sikerrel elkezdtek, mindössze annyi kivétellel, hogy Steve Carell átesett egy hajbeültetésen. Egyébként a minőség és a humor töretlen volt az évadban.

A harmadik évad számomra kis visszaesést mutatott, az újítás nekem nem jött be annyira, szerettem az apróságok állandóságát, nem igényeltem volna az új szereplőket és új helyszínt. Szerencsére visszaállt a világ rendje, mert Jim és Dwight duója nélkül nem lenne ugyanaz a sorozat.

A negyedik évad a rövidsége ellenére az egyik legjobb évad, erős részekkel, sok poénnal.

Az ötödik és hatodik évad kicsit vesztett a lendületéből, az elején nagyon jó volt, pörgős, vicces, amit megszokhattunk. Holly és Michael párosánál írni sem lehet jobbat, Michael önmagában is elviszi a hátán az egész sorozatot, de ezzel a nővel tökéletes egészet alkottak, minden részből 10 percig tudtam volna csak az ő párosukat nézni. Az első évadokhoz mérten nagyobb elvárásokkal néztem a sorozatot, amihez nem tudott felnőni. A történet görgetése az évadok végére nagyon előtérbe került, így nekem ott kicsit leült a sorozat, nem voltak poénok, megritkultak az egyéni megszólalások, szinte alig emlékeztetett a sorozat arra, amiért megszerettem.

A hetedik évadra nagyon látszott, hogy az egész Michael távozását készíti elő. Mindenki hozta az ismerős és tőle megszokott formáját, bár mintha az összes karakter kicsit puhult volna. Jim és Dwight örökos harca sem a régi már, mintha beleuntak volna az egészbe. Jim és Pam lángoló szerelme és egymásra odafigyelése is elkopott, ha nem tudnám, hogy együtt vannak, nem is nagyon venném észre. Egyedül Michael Toby iránt érzett utálata maradt állandó, amik az évad legkellemesebb pillanatait okozták. spoiler Emiatt nem akartam elkezdeni a sorozatot, mert tudtam, hogy el fog jönni ez a pont. Ugyan szkeptikusként, míg nem néztem, azt hittem, hogy idegesíteni fog a formátum, erőltetettek lesznek a poénok és a karakterek, de ezek közül mindre rácáfolt a sorozat. spoiler

A nyolcadik évadnak többször kezdtem neki, 1-1 rész után mindig abbahagytam, mert annyira nem tetszett. Egyértelmű, hogy nem tudtak Michael helyére senkit találni, de azt se sikerült megoldani, hogy mit kezdjenek a kialakult helyzettel. Az évad tele volt félmegoldásokkal, rossz döntésekkel és pocsék karakterekkel. Robert California létezésére nem találok magyarázatot, de ugyanígy vagyok Nellie Bertrammal is. Utóbbi a végére olyan idegesítő lett, hogy nem bántam volna, ha azonnal vége a sorozatnak, csak ne kelljen ezt a hibbant nőt tovább nézni. Jöttek új emberek, de minek? Semmit nem adtak hozzá az alaphelyzethez, csak kevesebb lett miattuk a poén, a Jim és Pam szál teljesen kihűlt és Dwight sem kapott annyi teret, amennyit megérdemelt volna. Még szegény Andyt is sikerült teljesen kifordítani, a színesen öltözködő csokornyakkendős bohócból spoiler Egy szóval, szenvedtem, és rájöttem, hogy megérett az egyik kedvenc sorozatom a befejezésre, mert ilyen évad nem kell több.

A kilencedik évadnak jót tett a vérfrissítés, egész tűrhetőek voltak az újak, arról nem is beszélve, hogy logikátlanul és érthetetlenül ugyan, de értelmes karaktert formáltak Nellie-ből, pedig az előző évadnyi fejvesztett őrültségét nézve ez nem hittem, hogy lehetséges.spoiler Már csak Erin maradt, akit egyetlen pillanatig sem tartottam nézhetőnek, de erre való a gyors előre tekerés. Az évad egyébként amellett, hogy fan service volt, nagyon jól sikerült. Sosem hittem volna, hogy egyszer Dwight lesz a kedvencem, de most többször is így volt. Jim és Pam is újra az igaziak voltak, annyi szívmelengető pillanat volt ebben az évadban, mint az utóbbi négyben összesen nem. spoiler Sírásból jutott bőven, ahogy a tökéletes pillanatokból is. spoiler A fő karaktereket nagyon jól irányba állították, szépen zártak le mindent, és Michael távozásakor ugyan megfogadtam, hogy ezen a sorozaton többet nem sírok, az utolsó pár epizódot mindet megkönnyeztem. Sok sorozatot láttam már, és egy sem volt ilyen kellemes, pozitív csalódás. Nagyon megszerettem, és voltak ugyan hullámvölgyek, de az utolsó évadot nézve azt kívántam, bár ne lenne vége. Nem volt tökéletes, de az adott helyzetből kihozták a maximumot.

Blissenobiarella 

Ha Office, akkor csakis az amcsi verzió, ezt viszont imádtam. Néha erőltetett, főleg Michael Scott dumái, de Schrute hülyeségein én rengeteget tudok röhögni. Meg a többieken is. Jó az alaphang, ez a cinikus humor nagyon nekem való.

3 hozzászólás
crissy 

Imádtam, ennél többet nem is tudok mondani. Nagyon vártam már, hogy egyszer én is megnézzem, és nagyon nagyon pozitív csalódás volt. Sok minden ellenére avattam mégis kedvenccé, és ahogy még egy Sheldon Coopert, ugyanúgy még egy Michael Scottot vagy Dwight Schrute-ot sem lehet alkotni. Nem lehet őket überelni. HOL A KARAKTEREK KEDVENCELÉSE FUNKCIÓ???
Kedvenceim: Michael, Dwight, Andy, Erin, Jim és Pam inkább az elején, és csakis egy kalap alatt (bár a Jim és Dwight páros is megérdemel plusz pontot), és Kevin :D
Őket nem szerettem: Phyllis (yukk), Ryan, Oscar

Szencsike 

Egy évekkel korábbi, kultikusnak számító sorozatot elkezdeni mindig érdekes, hiszen, manapság mennyire jön át az az üzenet, amit akkoriban kitaláltak a sorozatnak? Őszintén ez a kérdés meg sem fordult a fejemben, mikor úgy döntöttem, hogy „Na, akkor nézzük meg a The Office-t, biztos jó lesz, ha már ennyire híres!” Ez volt az alapvetés, és bevallom őszintén elég felemásan indult el a kapcsolatunk és a legvégéig kitartott ez az érzés, de azt hiszem jó barátok lettünk.
Miért is felemás számomra ez a történet? A sorozatig számomra a mockumentary műfaja ismeretlen volt, a The Office mint híres sorozat is csak hallomásból volt meg, kb annyit tudtam róla, hogy van, és mindenki imádja és Steve Carell játszik benne. Oké, a mockumentary stílussal hamar megbarátkoztam, de a sorozat az elején valahogy nem kapott el. Nagyjából a negyedik évad környékén kezdtem el érezni, hogy kezdünk egymásra találni, egyre többet nevettem az epizódokon, nem csak letudni akartam az évadokat, hanem látni akartam, hogy ezzel a fura, de elképesztően szerethető bagázzsal mi történik és mire befejeződött a közös életünk, addigra a szívemhez nőtt a csapat.
Mert a sorozat számomra egyszerre fura, de szerethető. Szerethető, mert nagyon jó pillanatokat kaptam tőlük, és az értékelés elején felvett kérdésre igen a válasz, ma is nagyon jól átjönnek a gondolatok, amiket közvetíteni akar.
Fura mert egyszerre fájdalmas és vicces. Annyira rossz, hogy az már jó. Annyira fáj, hogy az már jó. És annyira fáj, hogy az már rossz. Vicces, mert kifigurázza mindazokat a tipikus (nem feltétlenül csak amerikai) irodai/multi környezetet, amiben a nézők nagyrésze a mindennapjait tölti vagy ismer olyanokat, akiket az irodai/multis lét érint. Hiszen mindenki tud mondani a környezetéből egy tudálékos kollégát (Oscar), egy munka hősét (Dwight), egy karrieristát (Jan), egy ostobát (Kevin), „már csak a nyugdíjat várom” típust (Stanley) és egy idióta főnököt (Michael). Vagy éppen a néha szórakoztató, de máskor terhes/fárasztó/fölösleges munkahelyi kötelezettségek sora: szülinapozás, céges buli, pletyka stb. Hiszen ezek adják a mindennapjaink nagy részét, és ezt zseniálisan adja vissza a sorozat. Szórakoztató, mert olyan karakterekkel dolgozik, akiken jókat lehet nevetni, vagy éppen együtt lehet velük nevetni, másokon.
Viszont ezek az emberek, akikkel együtt töltöttem ezt a kilenc évadnyi időt, elképesztően a szívemhez nőttek. Nagyon kevesen voltak, akikre rosszat tudnék mondani, igazából talán Jan, a szenátor és Todd Packer. Jan azért mert ő önmagában is borzalmas, a szenátor meg azért, mert csak kihasznált két jó embert, illetve Todd Packer, undorító egy faszi. Mindenki más pedig a tökéletlen kedvenceim lettek, de van két semlegesebb karakter (Robert California, alapvetően tök jól ráérezett az emberekre, de sok duma mögött kevés volt a valódi mondanivaló vagy épp Deangelo, Michael után elég nagy volt a kontraszt), illetve ide sorolnám még egy kicsit Nellie-t is, elképesztően idegesítően indított, de csökkentették a képernyőidejét, így egészen elfogadható lett a személye számomra. Viszont ez a két csoport is adott jó pillanatokat.
De lássuk miért is szerettem meg őket. Mert emberiek, mert évadról évadra egyre jobban kinyíltak, és egyre többet mutattak meg magukból. Szép lassan mindenkiben láttam valamit, ami igazán szerethetővé tette őket. Oscar és Angela a legjobb példák erre, hiszen a háttércsapatből sokáig őket láttam a legkellemetlenebbnek, de a végére ők lettek a kedvencek. Vagy ott van Creed és Meredith, ritkán szóltak, néha nem is szóltak, de ők sokszor már egy pillantással is vitték a jeleneteket. Vagy épp Kevin, pont olyan jó vagyok matekból mint ő… :) Kelly és Ryan, ők nem léteznek egymás nélkül, izgalmas volt figyelni a kapcsolatukat. Erin, drága lány, talán ő lenne az egyik, akivel megismerkednék, mert elképesztően pozitív ember. Stanley, akárhányszor röhögött, röhögtem én is, az ő nevetése ragadós. Phyllis, rafkós a nő az biztos és Darrylnek is megvan a magához való esze. Toby, szóval… nos, hát ennyit róla.
Jöjjön a nagy csapat, mert itt voltak itt-ott gyengeségek: Michael, Dwight, Jim&Pam., Andy.
Kezdjük Andyvel: nem tudom, hogy az írók a 8-9. évadban mit szívtak, de egyszerűen a földbe döngölték a karakterét. Olyan jól alakították őt a 3-7. évadban, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek, annyira megalázták szerencsétlent, borzalmas volt látni, ahogy leépítették őt. Megkapta a szép befejezését, de sokkal emberibben is lehetett volna bánni vele. Dwight: amennyire szeretnivaló, annyira idegesítő figura, és pont ettől vitte a hátán a sorozatot. Az ő hangszórós leánykérése a harmadik helyezett.
Pam&Jim: őket nem lehet egymástól különválasztani, mert ők összetartoznak. Ritka a sitcomokban az ilyen jól felépített szerelmi szál, de az övék ott szerepel a legjobbak között. De pont ez lett a vesztük, mert Pam valahol hátráltatta Jimet, aki kész lett volna érte feláldozni a karrierjét is, és tény ez az írói húzás eléggé felemásra sikerült. Viszont az övék a második legjobb leánykérés pozíciója. Az esküvős rész egyenesen a kedvencem.
Michael: Ezt a sorozatot Steve Carell tette naggyá, Michaellel Office az Office. Ez a szerep összeforrt vele, mert Michael egy szerethető ember, aki egyszemélyben egy nagyra nőtt gyerek/egy idegesítő tapló/ egy érzékelten bunkó/ egy hősszerelmes, zseniális volt. Amennyire élmény volt nézni Carell játékát, pont annyira volt rossz is, hiszen Michael néha borzasztó szitukba keverte saját magát és a környezetét. Nagyon szép búcsút kapott, de a távozása után az iroda már nem volt ugyanaz. Az ő leánykérése áll a lista első helyén.
Mitől rossz? Mert néha olyan megalázó szitukat találtak ki az írók, hogy azt nézni is rossz volt. Andy példája tökéletes ide, de néha Michael is bele tudott taposni az emberek lelkébe, és voltak bizonyos helyzetek, amikor számomra ezek már átfordultak emberileg elfogadhatatlanná. És talán ezért sem feltétlenül tökéletes a sorozat számomra.
Viszont 7 évvel a lezárás után (ami szintén egész jól sikerült, tényleg szép búcsút kaptak), az üzenet most is átjön: éljük a világunkat, hiszen egy első látásra unalmasnak tűnő papírterjesztő cégnél is csuda dolgokat lehet látni és átélni.

Fanni_Dorottya

Magamhoz képest elég sokáig néztem, úgyhogy nehéz megítélni, hogy azért tetszett jobban a vége mert nem bírtam Mike-ot, vagy csak megszoktam/megszerettem a szereplőket. Akárhogy is, nagyjából a 7. évadig inkább csak elviseltem, utána viszont tényleg megszerettem a sorozatot. Különösen a végén tetszett, ahogy egyre többször és egyre nagyobb mértékben megtörték azt a bizonyos 4. falat (vagy ahogy ezt normálisan magyarul mondani szokták). A poénok némelyike egész jó volt, bár a sokszor párjaként emlegetett Parks & Rec színvonalát azért nem éri el.

L_Reggie

Ez a sorozat valami elképesztő. Az egyik legjobb sorozat, amit láttam. Az alap ötlet remek: a kamu dokumentum stílus egy kis pluszt ad, és e mellett rettenetesen vicces alaphelyzeteket is teremt. Sose gondoltam volna, hogy egy papírvállalat mindennapjai ennyire szórakoztatóak lehetnek, és még is. :) A karakterek, azok, amik igazán jóvá teszik az Office-t Steve Carell mint Michael Scott történelmet írt és meghódította a világot, ami nem is csoda. Az egész karakter abszurd, bunkó, mégis mindig jót akar, majdnem minden poénja vérig sértő, és ez a legjobb benne. Ez a sorozat, mert sértő lenni, mert olyan dolgokat tenni, kimondani, ami egyáltalán nem family friendly, és én ezt imádtam. Ez a nyersség hiányzik a mai sorozatokból. John Krasinski Jim-je és Rainn Wilson Dwight-ja azok, akik még nagyobb hangsúlyt kapják, mind a ketten fergetegesen alakítanak, a csatározásaik néhol könnycsordítóan viccesek. A még plusz pont, az az, hogy a mellékkaraktereknek is van jelentőségük, szerepük. Mind kapnak egy kis háttér-történetet, részleteket, olyan történeteket, amik által megismerhetjük őket és színsebbé teszik a sorozatot. Ami még a sorozat nagy érdeme, az az, hogy mer érzelmes és komoly is lenni. Nem fél attól, hogy időről időre megmutassa a szereplők küszködései, problémáit. Nem akarja ezeket a pillanatokat elfedni kényszeredett humorral. Azt kell, hogy mondjam, Michael Scott/ Steve Carell volt a sorozat szíve lelke, így lehetnek bármilyen jók is a többi karakterek, a sorozat utolsó évadaiból nagyon érezni lehetett Michael hiányát. De szerencsére nem húzták, nyúzták a végtelenségig az Office-t, pontosan akkor fejeződött be mikor kellett, és a sorozat a zsenialitásához méltó lezárást kapott.


Népszerű idézetek

Sztavrogin

Jim: I don't have a ton of contact with the Scranton branch, but, before I left, I took a box of Dwight's stationery, so, from time to time, I send Dwight faxes. From himself. From the future. [felolvassa a legújabbat] „Dwight, at 8 A.M. today, someone poisons the coffee. Do not drink the coffee. More instructions will follow. Cordially, Future Dwight.”

(3x07 -Branch Closing)

3. évad 7. rész
Sztavrogin

Dwight: I don't care what Jim says, that is not the real Ben Franklin. I am 99% sure.

(3x14 – Ben Franklin)

3. évad 14. rész
Sztavrogin

Michael: Uhhh it's ridiculous. They took my card away because I spent $80 bucks at a magic shop. What they don't understand is that I bought the stuff to impress potential clients. So business related, right?

(2x13 – The Secret)

2. évad 13. rész
Sztavrogin

Michael: I told Dwight that there is honor in losing. Which, as we all know, is completely ridiculous, but there is, however, honor in making a loser feel better which is what I just did for Dwight. Would I rather be feared or loved? Um, easy. Both. I want people to be afraid of how much they love me.

(2x06 – The Fight)

2. évad 6. rész
Sztavrogin

Ryan (a bulin épp bemutatja a marha alacsony haverját): Guys, I want you to meet a really good friend of mine, this is Troy.
Dwight: Hey, Dwight. You resemble a Tolkien character.
Ryan: Ah, he basically is man. He's a regular banking wizard.
Dwight: No, no, no. Not a wizard, a hobbit.
(…)
Dwight: Do you live in a regular sized house?
(…)
Dwight (később, amikor Ryan kettesben hagyja Troy-jal): Do you have powers?
(…)
Ryan (miután felmentek a lakására): Guys, I think my friend Troy might have a drug problem. What do I do?
Dwight: I think his species might have a higher tolerance than ours.

(4x11 Night Out)

4. évad 11. rész
Sztavrogin

Michael: Today is spring cleaning day here at Dunder Mifflin. And yes I know its January. I am not an idiot. But, if you do your Spring cleaning in January; guess what you don't have to do in the spring? Anything. They say a cluttered desk means a cluttered mind. Well I say that an empty desk means a…
Dwight: Empty mind.
Michael: No, that's not… no, that's not what I was going to say.

(2x13 – The Secret)

2. évad 13. rész
Sztavrogin

Dwight: There are several different ways to tell if a perp is lying. The liar will avoid direct eye contact. The liar will cover part of his or her face with his hands, especially the mouth. The liar will perspire. Unfortunately I spoke to Oscar on the phone so none of this is useful.

(2x13 – The Secret)

2. évad 13. rész
Sztavrogin

Pam: I hate the idea that someone out there hates me. I even hate thinking that Al-Qaeda hates me. I think if they got to know me, they wouldn't hate me. But Karen knows me, and she still hates me, so…

(5x14 – Lecture Circuit 1)

5. évad 14. rész
Bogesxd 

(talking about parkour) The goal is to get from point A to point B as creatively as possible, so technically they are doing parkour as long as point A is delusion and point B is the hospital.

Sztavrogin

Michael (amikor szervezik a partit Oscar visszatérésének örömére): Your gayness does not define you. Your Mexican-ness is what defines you to me. And I think we should celebrate Oscar's Mexicanity. So Phyllis… I want you to go find firecrackers. And a Chihuahua. Pam, in the frozen food section, Swanson makes a delightful chimichanga.
Oscar: Why don't you have me riding in on a donkey into the office like Pepe.
Michael: Ah, a burro, of course. If Oscar wants a donkey, let's get him one.

(3x13 – The Return)

3. évad 13. rész

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján