A hét főbűnös (Nanatsu no Taizai 1.) (2014–2015) 90% 57★

Már legalább harmadjára nézem meg, de még mindig nagyon tetszik. Bár őszintén szólva minél többször látom, annál jobban idegesít Hawk. Igaz a történet végén képesek voltak megmagyarázni a létezését, mondjuk a természetét azt nem… Kaji Yuki hangjával nekem sok mindent el lehet adni, úgyhogy nem igazán tudtam haragudni Meliodasra, bár ha velem próbálná meg ezt, nem maradna életben. De mivel Elizabethet nem igazán zavarta, így eléggé összeillenek. A többieket viszont nagyon szeretem, pedig alapból a tsunderék a világból is ki tudnak kergetni. De meglepő módon nagyon szeretem Diane és King párosát, tényleg az elejétől kezdve szurkoltam nekik. Viszont még náluk is jobban szeretem a Ban & Elaine párost. Gowthert is nagyon bírom, bár már ismerem a háttértörténetét, úgyhogy így könnyű, de emlékszem első nézéskor is kedveltem. Merlinnel felemás a kapcsolatom: itt nem igazán bírtam és a később történetek fényében sem lett utólag kedvenc karakter. Mondjuk vicces milyen OP. Igazából kifejezetten vicces úgy nézni ezt az évadot, hogy tudom mi lesz Gil & Hauser & Guila sorsa a későbbiekben spoiler A zenéket továbbra is imádom és a történetet is. Külön plusz pont, hogy viszonylag jó lezárása is van, de mivel már láttam a többi évadot ez nem opció. Mondjuk nem értem/nem emlékszem, hogy ugye a többi évadban kiderül, hogy spoiler. Szóval ez hogy is van pontosan.

Epic anime! Teli van akcióval és már az első résztől. Nagyobban nem tudok utálni egyetlen egy karaktert se mert mindenkinek megvan a saját tehetsége stb…A storyval sincs semmi baj NAGYON NAGYON JÓ…hű a mangához :DD Csavarban sincs hiány.

Most néztem, hogy ide még nem írtam értékelést ^^"
Anno képek alapján nem éreztem késztetést, hogy megnézzem az animét – Meliodas nem volt szimpatikus xD – végül ajánlásra csak belekezdtem, és nem bántam meg, már az első rész – leszámítva pár jelenetet – nagyon tetszett. Az a pár jelenet egyébként, szerintem sejtitek, de leírom, Meliodas tapizós jelenetei, ami egyébként végig kíséri az animét, de talán ami ennél is jobban zavart, az Elizabeth reakciója, hogy még hagyja is. Ez még újra nézés alkalmával is zavart, és már ott tartottam, hogy nem is Meliodast ütném le, hanem Elizabethnek adnék néhány pofont, amiért ennyire életképtelen. Apu meg is jegyezte – mikor úja kezdtem nézni, azt az ő jelenlétében tettem – hogy ez egy szex anime?! Mondtam nem, ez nem az, de aztán inkább akkor folytattam, mikor nem volt itthon (anyu nem tett ilyesfajta megjegyzést. xD) Illetve a másik észrevétele az első pár rész alkalmával, hogy ebbe az animébe mindenki sikít. Nos, eleinte tényleg. Hawk, Elizabeth, aztán jön melléjük Diane, bár utóbbit hamar megkedveltem, így elnézem neki. Elizabeth tipikus női főhős, úgyhogy tőle meg kell szokni, Hawk viszont nagyon idegesítő, hiába szánták poénforrásnak, engem csak idegesített végig. Nem is értem, minek kellett bele, nem bírom az ilyen beszélő állatkákat. Fairy tailben is ott volt Happy, de ugyanúgy idegesítő volt számomra, ahogy Hawk is. Mondjuk Happynek volt némi értelme azzal, hogy Natsut reptette, de Hawk?! Tényleg semmi funkciója, hacsak nem a néző vérnyomásáért felel… Egyébként Meliodast a végére megkedveltem, bár nem lett kedvencem, annak ott van Ban, King, Diane, Gilthunder és Gowther. A karaktereknek egyébként van személyiségük és múltjuk, szépen be vannak mutatva, folyamatosan derülnek ki információk mindenkiről. A cselekmény nem ül le, nem is kapkod, szépen halad előre. Jók a zenék is, főleg az első ending és a második opening tetszett, illetve néhány háttérzene is. Szóval annak ellenére, hogy elsőre tartottam az animétől, egyből kedvencemmé nőtte ki magát.

Bár nem sokat vártam az animétől; gondoltam egy kellemes kis shounen darab, nagy kedvencemmé nőtte ki magát.

Az openingek és az endingek tökéletesen passzoltak a történet energikusságához és hangulatához, a seiyuu munka pedig kiváló; nagyon nagy nevek tűntek fel a különböző szerepekben. (Kaji Yuki, Fukuyama Jun… imádom őket, de a többiek is annyira, de annyira tehetségesek!) Nem volt problémám az animációval sem; egyedül Hawk-mama kinézete zavart, de szerencsére nem sokat szerepelt.

Nekem már az alapszituáció is nagyon tetszett, de ami igazán varázslatossá és szerethetővé tette a sztorit, az nem feltétlenül a sok és remek harcjelenet vagy a soha nem lankadó izgalom, hanem a karakterek. Mindenkinek megvolt a maga melléksztorija, amiknek az elmesélése nem felesleges időhúzás, hanem lényegi elem a történet szempontjából. Találkozhattunk drámai és szívszorító szerelmekkel, bajtársiassággal, baráti és családi kapcsolatokkal, ez pedig nagyon tetszett. De persze az sem elhanyagolható, hogy kiemelkedő shounen alkotás. És hatalmas plusz pont az is, hogy gyakorlatilag nem volt filler.

Nagyon kíváncsi lettem a folytatásra, az első évad ugyanis annyira tetszett, hogy szívem szerint most azonnal újranézném.

Minél többször nézem újra ezt az animét, annál inkább a szívemhez nő. Vevő vagyok a fantasyra, főleg ha sok jó poénnal és akcióval van megfűszerezve. Leginkább az ecchis részekkel nem tudtam megbarátkozni, főleg Meliodas perverzségeivel és Elizabeth tétlenségével vele szemben. Ennek ellenére még mindig kedvelem Meliodast és Elizabethet se találom annyira idegesítőnek. Hawkot se, bár néha én is azt kívántam, hogy inkább fogja be.
Shounenhez mérten izgalmas harcokban nincs hiány itt se, bár a végén lévő nagy csatát már kicsit elnyújtottnak éreztem. spoiler Jobban szerettem a karakterközpontú részeket. King és Diane találkozása volt a kedvencem, de Ban és Elaine szála is tetszett.
A lezárás jó volt, és bőven tartogat még dolgokat a folytatáshoz. A második évadra már nem emlékszem annyira, mint az elsőre meg a harmadikra (a negyediket meg nem is láttam), szóval mindenképpen folytatni szeretném.

Amikor böngésztem a Netflix anime kínálatát és szembejött velem ez a cím, valami retardált kaland/ecchinek gondoltam. Nézése közben minimálisan változott a véleményem róla.
Az első fele baromira idegesített. A történetről nem beszélnék, mert egyszerűen indul, aztán tartalmaz pár igen meglepő fordulatot, húzást.
Ami igazán kiakasztott, azok a szereplők.
Meliodas a főhős, és közben egy perverz disznó. Az a fő poénforrása, hogy taperolja a Elizabeth-t, aki gondolom élvezi, mert ellenállást nem nagyon tanusít. De azért megkötözi Meliodast, nehogy túlhuncutkodja magát.
Elizabeth az örökbefogadott hercegnő. Ő eléggé ostobának tűnik az elején, de nagy ritkán akad azért jó húzása.
Hawk egy beszélő malac, aki gondolom a poénforrás akar lenni. Neki két jó megmozdulása van, egyébként általában felrúgják, elverik, megsütik…stb.
Diane a lökött, féltékeny óriás, aki féltékenységében képes mindent és mindenkit szétütni.
Ban az anime laza csávója. Nála az a humor, hogy minden részben rendszeresen meghal, mint Kenny a South Parkban.
Az első nagyjából 12 részben ők borzolták az idegeimet, és akkor jöttek még az egyre erősebb Szent Lovagok, mint valami videójátékban a bossfightok. Persze mondhatjátok, hogy a Dumbbell Nan Kilo Moteru?-ban Machionál is ez volt a recept, de itt az ismétlődések nagyon bénán lettek előadva. Diane például néha annyira ostoba hisztérika volt, hogy a többiek helyében éjszaka biztos leléptem volna.
Amit viszont ki kell emelnem, az a háttértörténetük. Mindegyik fő karakter megkapta a maga sztoriját, indítékát, szóval nem csak úgy be lettek dobva.

Aztán valami történt. Az alkotókat lecserélhették, vagy mi, mert az anime második fele tényleg királyra sikerült, került bele dráma, menő akció, tényleg minden. Elérte, hogy izguljak és szurkoljak ezért az idegesítő brancsért. Mondjuk bőven hagytak még titkot a többi évadra is. És azt sem feltétlenül értem, hogy miért nem merték meglépni azokat a dolgokat, amiket a második 12 résznél mertek.

Összességében elvoltam rajta. Az első felénél éreztem késztetést, hogy lehúzom, de a második fele tényleg nagyjából összekapta magát. Ezért is vagyok rendkívül mérges arra a sok retardáltságra, amivel az alkotók indítottak.
6,5/10

Én miért nem hallottam róla? Miért csak a barátnőm mutatta meg nekem? A lényeg, hogy rátaláltam. Már az első epizódban elindult a cselekmény, és ez nagyon tetszett. Nem voltak benne fölös szálak, se karakterek. A karakterek olyan szépen ki vannak dolgozva. Mindenkinek más a jelleme, és szinte az összes szereplőt sikerült megkedvelnem. Kivéve Jerichót, ő az elejétől kezdve a végéig unszimpatikus volt, egyszerűen nem tudtam megérteni, hiába láthattunk bele a múltjába. Ellenszenves egy alak volt. Több szót nem is pazarlok rá, mert mindjárt felidegesítem magam. xD
Ami még nagyon nagyon tetszett, hogy itt nem volt éles határvonal jók és rosszak között.
Ez az anime nem ok nélkül került fel a kedvenceim listájára, a Tokyo Ghoul mellé, és ezer százalék, hogy még elolvasom a mangát is. A vége pedig nagyon folytatásért kiált, remélem nem kell olyan sokat várni a második évadra. ^^

Imádom!

Az első évfolyam után ez maximális pontot kapott nálam. Jó a story, érdekesek a csavarok, szerethetők a szereplők. Várom a folytatást.

Alapból nem voltam biztos benne, hogy írok erről, de úgy gondoltam egye fene miért ne.
Nem feltétlenül ebbe akartam belekezdeni a neverending shonen hiányomban hanem a Bleach-be, de mivel az még lezáratlan animében, így ez lett végül. (mindkettőt olvastam már mangában szóval a történet nem ismeretlen számomra)
Igazából már az eredeti történet sem volt egy világot megváltó darab, az anime sem mondhatnám, hogy dobott rajta, sőt…több helyen eléggé meglett vagdosva vagy átlett írva pár rész amit nem is értek. Van ahol még azt mondom dobott rajta, de sajna nem mindenhol.
Az évad nagyobbik része igazából még elmegy a bevezetőre ahogy újra összeáll a 7 főbűn (többsége), de sajnos ezek a rövid kis arcok túlságosan is hasonlóra és mondhatjuk, hogy felejthetőre sikerültek, így a manga végén levő események után mindenképpen ezt mondanám a történet leggyengébb részének. A végére persze jött egy érdekesebb arc pár izgalmasabb csatával ami szerencsére tudott valamennyit javítani az összképen.
Na de a karakterek. Ezen a ponton igazából még Ban, King meg Merlin azok akik viszonylag kevésbé mentek az agyamra, de mégis megvoltak az izgalmasabb részeik. Bár igazából később sem változik olyan hű de sokat a felállás, egyedül a hiányzó tag ugrik majd előkelő helyre és 1-2 karakter valamivel jobb lesz.
Melodiast sajna túlságosan lehúzta nálam a fogdosós „running gag”, egyszerűen marhára sok volt. Soha életemben nem vetettem meg a fanservice-t animékben, a perverz karaktereket sem, de úgy érzem valahol itt van az a bizonyos határ nálam. Szerencsére később ez emlékeim szerint elég minimális.
Elizabeth meg olyan kis semmilyen volt végig, egyedül az utolsó részek hoztak némi érdekességet a karakterének. ( a spoiler) A későbbi részek ismeretében is úgy érzem, hogy kicsit erős a túlzott megszállottsága Melodias felé.
Talán itt térnék ki az egyik nagy problémámra a történettel kapcsolatban, ami sajna sosem változik: túl sok az olyan kapcsolat ahol van egy érettebben kinéző (Diane, Elizabeth, Ban) tag, a másik pedig tök mindegy hány éves, de úgy néz ki mint egy gyerek (Melodias, King, Elaine). Konkrétan nem került volna semmibe sem, hogy idősebbnek legyenek megalkotva az utóbbiak.
Diane szintén elég idegesítően rávan fixálódva a kapitányra, más nagyon nincs nála, de szerencsére ez is múlandó dolog.
Gowther szegényt meg sosem bírtam és nem is fogom.
Hawk meg hát Hawk… megvannak a szórakoztatóbb részei, de sajnos elég gyakran ugrik az idegesítőbb zónába.

A második évad története már mindenképpen egy izgalmasabb részhez ér szóval kíváncsi vagyok hogyan sikerült (bár kifejezetten érdekel, hogy az a bizonyos 3. évad mivel vívta ki az emberek ellenszenvét)