Gensoumaden Saiyuuki (Saiyuuki 2.) (2000–2001) 85% 2★

Nagyon régóta csücsült a várólistámon az anime, ennek legfőbb oka a felirathiány volt, de ettől független nagyon bánom, hogy még csak most vettem rá magam, hogy megnézzem, mert egy nagyon jó anime, nagyon jó szereplőkkel és nagyon jó zenével. A grafika nem a legszebb, néhol elég érdekesek az ábrázolások és az animáció, de hamar megszoktam, és megszerettem azt is.
Mondanám egyébként, hogy egy tipikus shounen anime ez, de nem mondom, mert nem az. Persze minden részben kapunk egy adag harc jelenetet, de nem ezen van a hangsúly, hanem az érzelmeken, a kapcsolatokon, a morális kérdéseken, a szereplőkön. Mindez szépen egyensúlyozik a dráma és a vígjáték közt. Sokszor nevettem fel hangosan és sokszor kaptam magam azon is, hogy a zsepiért nyúlok, mert könnyeket csalt a szemeimbe.
Szinte minden szereplőt azonnal megkedveltem, kevés olyan maradt, akit a végére sem kedveltem meg, még kevesebb volt, akit pedig utáltam.
Főhőseink mind különböző személyiség, de nagyon jó csapatot alkotnak, kiegészítik egymást. Emellett mindegyiküknek megvan a maga démona, amit próbál legyőzni, és ebben a barátságuk is sokat segít. Jó, jó tudom, Sanzo… nem barátok, szolgák. x) És akkor itt is vagyunk. Sanzo tipikus tsundere, aki ha megkínozzák sem vallaná be, hogy mennyire kötődik a barátaihoz, főleg Gokuhoz. Egy kedves szava nincs hozzájuk, folyton ordít velük, és fenyegeti őket, de a cselekedeteiből látszik, hogy igenis törődik velük. Voltak olyan pillanatai, amikor kétszer olyan bunkó volt, ilyenkor meg is tudtam volna ütni egyszer-kétszer. Viszont a nézeteivel nagyon tudtam szimpatizálni. Tetszett, hogy szerzetes létére nem dicsőíti az isteneket, nem kétszínű, nem hirdet hamis igét, hanem kimondja őszintén, amit gondol. Igazi badass főszereplő. *-*
Gojyo sem szimplán az a tipikus nőcsábász. Szabadszájú, szókimondó ő is, és a vicces jelenetek egyrészt neki köszönhetőek. Sokat lehet rajta, és a dumáin nevetni, ugyanakkor neki is megvan a maga múltja, amit nem tud elengedni. Tudja hol a határ, és nem lépi át, örültem, hogy nem vitték el a karakterét a túl perverz irányba, olyannak, aki nem érzékeli a helyzet súlyosságát.
Hakkaial voltak némi fenntartásaim. Ő volt eleinte a legkevésbbé szimpatikus, bár általában a szőkékkel nem szimpatizálok, és nem a szőkeségük maitt vagyis nem a hajszín miatt, hanem mert általában olyan személyiséget kapnak, ami taszít, pl túl beképzetek… szóval valamiért ránézésre Hakkai volt a legunszinpatikusabb, aztán a múltja miatt is, pontosabban a szerelme miatt lett némi fenntartásom, spoiler de aztán őt is hamar megkedveltem. Bírtam a nyugodt modorát, és a szarkasztikus megjegyzéseit. Igazából ő az „anyuka” a csapatban. xD Egyébként semmi shounen ai tartalom nincs az animében, de néhol elég erős a bromance, ami lehetőséget kínál a shounen ai fanoknak kiélni a fantáziájuk… xD Visszatérve, Hakkai a békítő fél, ha kezd kicsit eldurvulni a veszekedés, ő próbálja nyugtatni a kedélyeket… több kevesebb sikerrel. Övé Hakuryuu, akit inkább társként kezel, mint háziállatként/járműként. Az ő kapcsolatuk is érdekes, és ugyanúgy ötszáz évre nyúl vissza, ahogy a többiekkel való kapcsolata.
A csapat utolsó tagja Goku, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ő a legidősebb mégis a legfiatalabb a csapatban. Gyermeki személyisége van, tudatlan, sokat kérdez és sokat eszik, amivel a társai idegeire tud menni néha. Emellett forrófejű, és imád harcolni. Sokat nevettem azon, ahogy a többiek szívják a vérét, és sokszor csalt könnyeket is a szemembe. Személyes véleményem szerint, neki van a legszörnyűbb múltja, bár a többieket sem irigylem.
Kiemelném még Kougaijit, akit szintén hamar megkedveltem, ahogy a kis csapatát is, és az anime második felében megjelenő Homurát és társait, akiket a végére szintén megkedveltem. Ebben az animében is felmerül a kérdés, hogy ki a gonosz? Mert hiába állnak egyesek rossz oldalon nem eredendően gonoszak, csak a körülmények teszik azzá őket. Lehet értük aggódni, utálni egy-egy tettük miatt őket, de ez az állapot csak pillanatnyi, mert mindegyikük tettét és célját meg lehet érteni.
Persze vannak valóban velejéig romlott szereplők is az animében, ez nem vitás. Ott van Gyokumen Koushu, akiben egy csepp jóság sincs. Vagy a Menny, ahol külsőleg minden szép és meghitt, de csípőből elutasítják, megvetik, ha valaki kicsit más, sőt kihasználják őket, ahogy Natakut és Homurát is, majd egyszerűen eldobják őket. Egyébként a Menny itt olyan szerepet tölt be, mint sok más animében az egyház. Szóval ahogy már írtam elég sok benne a morális kérdés. És bár az anime második fele szinte csak filler, alig volt olyan rész, amit untam volna, még akkor is, amikor újra és újra elővették ugyanazt. Azért emiatt levontam egy csillagot, de tulajdonképp tényleg nem zavart, mert nagyon megkedveltem ezeket a srácokat, és már alig várom, hogy folytassam a kalandjaikat, és megtudjam, hogy mi lesz velük a továbbiakban.