Elf wo Karu Mono-tachi II (Elf wo Karu Mono-tachi 2.) (1997–1997) 83% 3★

Hozta az első évad színvonalát, és egy kicsit komolyabb témákat is behozott magával. Viszont a végével megint nem vagyok kibékülve, mert szinte ugyanazt sütöttékel, mint az előzőnél. Plusz ha egyszer állat alakban ragad Celcia, az vicces, ha még egyszer megtörténik, az kínos. Olyan szép, miért kell állandóan valami állat alakba kényszeríteni…

Ez az évad semmivel sem kevésbé vicces, mint az előző, én ugyanúgy élveztem. Azonban, míg az első évad spontán ökörségek láncolata volt, itt konkrét témák nyertek ironikus, szatirikus színezetet. Az opening is utal a kissé filozofikusabb gondolatmenetre, láthatjuk például a Nautius-spirált is. Azok, akik elfekre vadásznak, továbbra is vetkőztetik a csajokat, és tépik egymás idegeit, ebből a szempontból semmi sem változott. Azonban… a poénos és abszurd élethelyzetek mellé kapunk elgondolkodnivalót is, és nekem ez az irány nagyon tetszett. A filozófia és a pszichológia beköszönt, és hagy rágódni minket a látottakon. Üdvözölhetjük a képernyőn Dr. Brunot például, aki próbálja bebizonyítani, hogy mozog a Föld, a megvalósítás megmosolyogtat, de a végső tanulság komoly alapokon nyugszik. Junpei, aki egyébként egy kőbunkó tajtparaszt morzsányi szürkeállománnyal, mégis tudja, mi az a heliocentrikus és geocentrikus világkép. Ez a két nézet össze is csap egymással. Tehát, ne ítélj el előre sosem olyanokat, akik később képesek bizonyítani az igazukat, mert nevetségessé válhatsz. Aztán találkozhatunk a Piroska és a farkas történetével is, ahol az állatok védelmére és megbecsülésére hívják fel figyelmünket, igazán egyedi módon kiforgatva ezt a mesét. Nekem szimpatikus volt Mr. Wolf, aki nem elvetemült mészáros, ahogy az emberek beállítják, hanem mindent okkal tesz. Én megszerettem. Aztán a Mikulás legendájáról is lerántják a leplet. Az ünnepi forgatag magával ragadja hőseinket. Mi a fontosabb? Az, hogy mindenáron ajándékot kapj, vagy hogy együtt lehetsz a barátaiddal, azokkal, akiket szeretsz? A meglepetés ereje és a szándék fontossága is hangsúlyt kap. Megtudjuk (mi és a többiek is), hogy semmi sem az, aminek elsőre látszik. Van itt minden, a vécépapírválságtól elkezdve az égigérő paszulyig. Tetszett, hogy játékosan, viccesen akar tanítani. Szegény Celciát sajnáltam, hogy megint átváltozott, de ő vált az egyik legrokonszenvesebb karakterré. Bár az én kedvencem Ritsuko, a kis fegyvermániás tini. Junpei sokszor indokolatlanul bunkó, de neki még mindig ilyennek kell lennie, ő a két lábon járó irónia és jellemkomikum. Airi továbbra is Oscar-díjas alakításokat nyújt, Mihke tank létére még mindig fél a kutyaféléktől, Ritsuko fegyvermániája sem javul :) Celcia és Junpei szócsatái sem hiányoznak, ahogyan a „fejbeverlek a legyezőmmel” helyzetkomikum is változatlan. Egy új taggal bővül a csapat, a cuki kis fehér, csokornyakkendős Pichivel. Őt egy igazán abszurd helyzetben ismerik meg. Ha nem 1997-es anime lenne, joggal gondolnám, hogy valaki bekattant most a korona karantén alatt, és megszülte ezt az agymenést, mert tökéletesen leképezi a kialakult helyzetet. :) Én ezt az animét bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne jókat nevetni és kikapcsolódni.