Elf wo Karu Mono-tachi (Elf wo Karu Mono-tachi 1.) (1996–1996) 90% 5★

Ha az ember nem veszi komolyan a sztorit, és nem próbál értelmet sem keresni benne, akkor egy nagyon szórakoztató sorozat. Sokat lehet rajta nevetni. Igazából a legtöbb karakter elég egyszerű, ugyanakkor egyáltalán nem százas. Airi egy nagyon tehetséges színésznő, Junpei elég ostoba, de kedvelhető csávó, bár Ritsuka eléggé háttérbe szorul hozzájuk, és a kutya alakba kényszerült Celsia mellett, viszont őt sem lehet félvállról venni hála a fegyverekhez való vonzódásának.
Az az egyik legviccesebb a sorozatban, hogy komolyan veszi az elfeket levetkőztető küldetést. Kellemes kikapcsolódás a sorozat, sokat lehet nevetni rajta, illetve a grafika is nagyon jó, főleg ahhoz képest, mikor is készült.
A legvége mondjuk nem tetszett, mert csak azért rakták bele, hogy lehessen folytatás.

Tegnap este már túl fáradt voltam az értékeléshez, amit most azonban pótolok. Azzal a céllal kezdtem el nézni ezt az animét, hogy felvidítson kicsit, mert előző mozgóképes élményeim túlontúl drámaiak voltak. Ez nem baj, de a lelkem már egy kis nevetésre vágyott. Ezt meg is kaptam ettől a történettől. Húde mennyire. Az egészet egy pillanarta sem szabad komolyan venni, ugyanis egy műfaj paródiáról van szó, ami erősen ütősre sikerült, nem egyszer nevettem fel hangosan a nézése közben, sőt párszor még a szemem is könnyes lett egy-egy hirtelen csattanó poén után. Burleszk halmaz a köbön. Annyira jól oldották meg, hogy egy fontos küldtésnek adták el az elfek levetkőztetését, és a csapat elleni hadjáratot is komollyá formálták és ez még inkább komikus színezetet adott az animének. A karakterek is tökéletesen illeszkednek ebbe az abszurd világba. Egyik sem normális, mégis mindegyik szerethető. Junpei a kemény hősök „én megmentem a világot” bishounen karakter-paródiája, csak úgy árad belőle a magabiztosság, és rendszerint el is bukik azonnal :) Jó szívű, de esze nem sok van, egyszerű, mint a faék. Celcia (Usagi seiyuujával jelen! :D ) a tehetséges, de szerencsétlen elf lány áldozatául esik magabiztos hősünk szerény értelmi képességének. A köztük lévő szócsaták zseniálisak. Airi a megfontolt színésznő, és valóban, sokszor Oscar-díjas alakításának köszönhetően húzza ki a csapatot a slamasztikából. Ő pedig Hino Rei seiyuuját kapta :D Ritsuko a tankmániás, a csendes őrült kategóriába sorolható. Nem beszél sokat, és retteg a szellemektől. Ő a vetkőztetésből is kimarad, inkább a háttérből asszisztál. Mihke pedig a macskaszellem által megszállt tank, aki személyiséget is kap. Veszett cuki :) Junpei direkt sikerült idegesítőre, de pont jó úgy, ahogy van :) A grafikára sem lehet panasz, ahhoz képest, hogy egy 1996-os animéről beszélünk, szép és kidolgozott. Nagyon szerettem, ahogy a közönséget bevonják, a karakterek kibeszélnek a nézőkhöz, és még önmagukat is kifigurázzák a klisés jelenetekkel együtt ("ismét egy váratlan fordulat következik". Amit még sikerült eltalálni, és a komikumra rátett még egy lapáttal, az a zene. Mikor vicces eseménysort drámaian adnak elő, megszólalnak a mély, szomorú, melankolikus dallamok. Nagyon jól játszanak ezzel. az opening és az ending kedvenc lett. Én csak ajánlani tudom ezt az agymenést. :)

Nos nem is tudom, hogy hol kezdjem. Eleinte nagyon tartottam tőle, igazából nem is tudom, hogy miért tettem bele a listámba. Szóval tartottam a megnézésétől, ugyanis egyszerűen nem volt benne semmi extra ami felkeltette volna a figyelmemet, és picit a grafikája is kérdéses volt nálam, hogy mennyire fog zavarni.
Az első rész után igazából nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondolok róla..de erőt vettem magamon, és megnéztem a második részt is, és ott teljesen átfordult a véleményem. Egyre többet nevettem, és egyre jobban lekötötte a figyelmemet, és csak annyi érdekelt, hogy mi lehet a következő részben. Ezért is daráltam le egyhuzamban szinte.
A sztori abszolút lekötötte a figyelmemet, és azt hiszem régen éreztem már egy anime után ekkora hiányt, pedig alig telt el egy kis idő. Szóval teljes mértékben a következő évadát is meg fogom nézni! Bár az, hogy mikor, az megint más kérdés, de az lényegtelen is.
A másik hatalmas nagy szerelem az animével kapcsolatban az az opening volt, egyszerűen imádom, baromi jó!
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az ilyesmi történeteket, mert egy baromi jó sztori!

Anno így véletlen láttam, de tetszett nagyon. Abszolút nem lehet komolyan venni, és bár kialakítja szép lassan a saját hátterét, történeteit, minden abszurd benne. És miközben a történet nem veszi magát komolyan, a humor egy elég jelentős részét az adja, hogy közben a szereplők nagyon is úgy veszik feladatukat, az elfek levetkőztetését. Jópofa darab, különösen a korához képest.