One Piece (1999–) 89% 62★

Amikor kolléganőm 4-5 éve említette a One Piece-t, kicsit kétkedve fogadtam. Mit lehet egy sorozaton (akkor még) 500 körüli részen keresztül húzni?
Most, hogy belekezdtem, már értem.
A One Piece egy nagyon szerethető anime, amit főleg a karaktereinek köszönhet. (Fő)Szereplői nem teljesen százasok, ellenben eléggé elborultak. A Szalmakalap Kalózok szerethetőek, hátterük érdekes.
Persze jó shounenhez mérten itt is megvannak a kötelező elemek. Az arcok egy idő után kiismerhető mintát vesznek fel spoiler.
Szerencsére Luffy sem op (annyira), neki is megvannak a gyengéi.
Ahhoz képest, hogy mennyire el van nyújtva egyáltalán nem unalmas.
És szerintem ez az első olyan naime, aminek eddig sosem tekertem el az openingjét.

Tekintve, hogy a sorozat 20 éve (!!) fut, nem hiszem, hogy megvárom a végét az értékeléshez. :D
Az első évadon vagyok túl, és azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy kifejtsem, mennyire belopta magát a szívembe ez a sorozat. Nem vagyok anime-fan, igazából eszembe sem jutott eddig, hogy belekezdjek egybe is. A One Piece viszont az utóbbi időben folyton elém került, és nem hagyott nyugodni. Ami tenger,és hajós, nálam alapból nyerő. Ráadásul Luffy már azelőtt a szívem csücske lett, hogy rávettem volna magam az első rész megnézésére.
Nem voltak elvárásaim, csak gondoltam, kikapcsolódom. És lám, kedvencet avattam.
Luffy-t imádom. Összetett, szerethető karakter, minden hibájával és lököttségével együtt. Nem túl okos, rém meggondolatlan, de kitartó, és bármire képes a barátaiért, és azokért, akiknek szüksége van a segítségere. Csodálatos a srác, még akkor is, ha néha én is megrugdalnám, ahogy Sanji teszi. :DD <3
A másik nagy kedvencem, épp a fent említett. Sanji számomra az egyik legjobb poén forrás Luffy mellett. Eszméletlen laza, és a nők iránti rajongásán nagyon lehet derülni.
Nami,Zoro és Usopp is belopták magukat a szívembe, de Luffy és Sanji azért mindent visz.

A történet is érdekes, magával ragadó.Néhol egy-egy epizód kicsit ellapsodik, de utána mindig történik valami, így sosem érzem azt, hogy beleunnék. Sőt csak egyre jobban sodor magával.

**
Biztos,hogy ahogy haladok előre, ez az értékelés még ki fog egészülni. Addig is nézzétek vagy olvassátok a One Piece-t! Éljen Szalmakalapos Luffy! ;) <3

Vazz, ne már, hogy ez 99-es! D: Ezt is úgy néztük mint a Narutot, elejétől és hetente várva a részeket… vagy már nem is tudom. Most rémlik, hogy ezt anno főleg a német RTL2-n néztem. Animét vagy japánul vagy max német szinkronnal vagyok képes nézni. :D
Mindenesetre végül egy idő után ennek a részeit is már csak gyűjtöttem, aztán már azt se. Gőzöm sincs hol tarthat. Mindenesetre szerettem. :)
Igen, most belegondolva ezt németül néztem… :o
Ja és ennek is imádtam a zenéit. :)

Még akkor kezdtem el nézni amikor aktívan néztem az animéket azaz körülbelül 5 éve, de mára már csak ez maradt és imádom! Van, hogy hetekig nem nézem, de utána rá szánok egy napot és minden egyes részt bepótolok amiről lemaradtam. Nagyon eredeti története van, a karaterek is igazán szellemsek és egyediek, a zenék is igazán jók, sok kedvencem van közölük.Volt néhány rész amit igazán megsírattam például spoiler Luffy természetesen mindent visz, de Zoro ahogy mindig eltéved egy kicsit magamat látom benne xD, de a legnagyobb kedvencem Trafalgar D. Law, és az Ő „története” tetszett a legeslegjobban eddig, de a legújabb Wano arc is nagyon jónak ígérkezik.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége… remélem megérem… XD

A sorozatot nyáron kezdtem el amikor egy szuper képet láttam és a poszt alatt érdeklődtem, hogy mégis milyen animében van ez? Na de ott kaptam hidehet meleget, hogy mi az, hogy nem tudom, és hogy nézzem meg, vagy inkább mégse, mert már 900+része van.
Erre én…, ha ennyi része van akkor biztos valami hiper-szuper anime lehet, és kár lenne kihagyni.
Ésss valoban!!!

Fantasztikus!

Nem fogok elárulni nagy meglepetést, de a 900. résznél tartok és most belassítottam egy kicsit, mert látom a végét és nem akarom hogy vége legyen.

Luffy, Zoro, Chopper, Neji legjobbak + a többiek is szuperek a csaparból.
A karakterek vagy nagyon szerethetőek vagy ki nem állhani őket, de ez kell is :D

spoiler

Egyik kalandból a másikba csöppennek. (Ami miatt nem érezni unalmasnak)

2023.03.24. (848.rész)
Eljött az ideje, hogy folytassam. Majdnem 100 rész van már, amit még nem láttam.
2023.03.30. (988.rész)
Na, hát ez jó volt! Volt egy visszatekintés, jó sok részen keresztül Odenről, ami nagyon érdekesre sikeredett, de vártam már, a jelent, a csatát, a szalmakalaposokat.

"Reichtum, Macht und Ruhm. Der Mann der sich dies alles erkämpft hat war Gold Roger der König der Piraten. Als er hingerichtet wurde waren seine letzten Worte: „Ihr wollt meinen Schatz? Den könnt ihr haben! Sucht ihn doch, irgendwo habe ich den größten Schatz der Welt versteckt!”
Dieser Schatz ist das One Piece und er liegt irgendwo auf der Grand Line. Damit brach das große Piratenzeitalter an." -Felkelthetsz hajnali 2-kor (lécci ne) s bár totál kómásan, de 100% hogy pontosan (hanglejtés s hangsúlyostul) visszaidézem neked az utóbbi sorokat.
Német tudásom nagyját s rengeteg szép emléket köszönhetek a One Piecnek.
Eszméletlen mennyit fejlődőt a grafika, animáció, a karakterek (Zoro <3). Már most félek a naptól amikor vége lesz.

Rég tervben volt már nálam a One Piece, de így év végére csak összejött és kitartó szellemben a feléig el is jutottam. Tehát a mostani véleményezés is az idáig tartó tartalmat szándékozik értékelni. Ezúttal inkább egy mélyebb, negatívumokra inkább hangsúlyt helyező írást szeretnék „papírra vetni”, ugyanis ilyenekkel nem igen találkozni. Aki pedig elköteleződne 1000-nél is több részre, annak talán hasznos lesz egy kritika ebből a szemszögből is. És hát hosszú anime, valószínűleg hosszú kritikával..

Az anime először meglepett, mondhatni az elvárásaimon felül teljesített, gondoltam csak igazak a legendák, és tényleg a legjobb never-ending shounent kezdtem el. De ahogy az arc-ok hosszabbodtak és a karakterek egyre több időt töltöttek a képernyőn, sajnos jelentkeztek a klasszikus gyermekbetegségek, mint hasonszőrű társainál. A hossz ezúttal is inkább üzleti döntés mérlegére helyezi a súlyt, mint sem a megfelelő mennyiségű tartaloméra. Talán még azt is megkockáztatnám, hogy itt éreztem legjobban ennek az alkotói stratégiának a hátulütőit. Ezekről majd bővebben később.

Először mindenképp egy pozitívumról ejtenék szót. A szinkronszínészi munka nagyszerű lett, talán túl nagyszerű is. A klasszikusan elmondható sablonokon túl, mint hogy passzolnak a hangok a karakterekhez vagy hogy mindig megtalálják a megfelelő hangszínt az egyes jelenetekhez a színészek, sajnos képes volt arra, hogy egyes negatív elemeket elfedjen vagy azokat felhígítsa. Aki eljutott már több One Piece arc végére, azoknak biztosan ismerősek azok az érzések, amikor szinte bizsergetően csontig hatolnak Luffy vagy bármelyik fontos karakternek a felkiáltása, mint például az spoiler vagy a spoiler esetében. El is hiszem, hogy az érzékenyebb nézők még néhány könnycseppet is elmorzsoltak ilyenkor. A sorozat direkt rájátszik az érzelmek túlfűtésére, amikor még a poénokra szánt snittekben is szomorúságot ébreszt a nézőben vagy amikor gyakran vált dráma és vígjáték között. Ezt szolgálja ki hibátlanul a szinkronmunka, így először kelt érzéseket és csak utána hat a tudatunkra. Ez részben azért is zavaró, mert képtelen leszek nem összehasonlítani a szappanoperákkal, amik bár kicsit más eszköztárral, de ugyanazt kívánjak elérni a nézőben. Továbbá az összehasonlítás során olyan tényezők is a felszínre bukkannak, mint hogy miért számolnak be a sorozat nézői addiktív fogyasztásról, azaz miért nézeti magát jobban az átlag, sokkal rövidebb sorozatoknál. Persze nem akarnék csak itt leragadni, nem a szinkron az egyetlen (bár kétségtelenül a legjobban működő) tényező, ami emocionálisan ilyen módon hat ránk. Luffy úgy szervezi be társait, hogy plot armorként szolgálva a történetben, rendre megmenti őket valamitől, de leginkább a haláltól. Ez persze igaz lehet továbbá városokra vagy szigetekre is. Ezeket mindig hosszasan, keservesen vezetik fel és rendkívül olcsónak hatnak, amikor a,b és c-re is Luffy a megoldás. Persze így elkezdünk kötődni a drámájukon keresztül a karakterekhez, de háttérbe szorulnak olyan jellemzőik, mint a céljaik, a karakterfejlődésesük, az ideológiájuk, a döntéseik és még sok más, ami írói szempontból több erőfeszítést és időt igényelne. A moe stílusban rajzolt karakterek gyakran sírnak és bőgnek, ami kontraproduktívá kéne hogy váljon, de a már emlegetett szinkronmunka feledteti ezt. Más érzelmeknél is szélsőségesen viselkednek a szereplők, gyakran rettegnek vagy önfeledten nevetnek. A legfőbb probléma viszont az, hogy a dráma, mint olyan így túlreprezentáltá válik, miközben a sorozat identitása elsősorban az akció-fantasy-ban gyökeredzik.

Miért baj egyébként a sok dráma? Oké, hogy nem illik oda, de a nézőknél mégis működik. Mert éhezik a részletesen kigondolt karakterekre és történetre, utóbbira még jobban is, mint egy átlagos esetben, hiszen az nagyívű high fantasy világban játszódik sok helyszínnel és konfliktussal, ami részben a főszereplőkön kívül épülget. Sajnos a One Piece ezt az igényt nem szolgálja ki, és jobban megvizsgálva az alapanyagot nem is lenne képes arra; és talán itt érünk körbe, hogy miért nem működnek a drámai elemek azon is felül, hogy egyébként milyen „gyakorlati” célokat szolgálnak. A karakterek bár nagyon jók, de azok inkább a kodomomuke műfajából lettek átemelve és inkompatíbilisak a shounenes elemekkel. A szereplők együgyűek, shounenhez képest ostobák, érzelmeik szélsőségesek és egyszerűek, amit látványosan fejeznek ki. Képességeket általában nem tanulnak vagy sajátítanak el, inkább megszerzik azokat. A történet kicsit más cipőben jár, de itt is megfigyelhetünk hasonlóan kodomomuke-féle vonásokat. Gyakori a mesélés és a visszaemlékezés. Egyes karakterek gyakran tesznek fel egymásnak olyan kérdéseket, hogy „Mi az?” vagy „Mi történt akkor”, ilyenkor lehet szó flashbackről, lényegtelen információról vagy fontos történésről; a mi kérdéseinket teszik fel a karakterek, idézőjelesen áttörve a negyedik falat (ilyet láthattunk például a Dóra a felfedezőben). Viszont ezen túl rendelkezik egy elégséges mélységgel, de a fillereket kiszedve a képletből egy korrekt sztorival. A filler alatt pedig nem a kánon-nem kánon rendszert értve, hanem a ténylegesen fölösleges jeleneteket, amiket minden következmények nélkül kukázhatnánk. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett összességében, hiszen érdekes fordulatai emlékezetesek és adott értelemben összetettek, viszont aligha elég ez 1000 részre leosztva, mert borzasztóan lassú ütemezése lesz evvel alkotásnak. Az így keletkező történeti lyukat és üresjáratokat humorral vagy a dráma elnyújtásával próbálják betömködni, több-kevesebb sikerrel.
A karakterek méltatlanul eddig csak negatív sorokban említettem, pedig ki kell jelentenem, ez az anime legkiválóbb pontja. Luffy és kompániája tökéletes szinergiában vannak egymással, külön jó volt látni interakcióikat a Going Merry-n vagy a Thousand Sunny-n. A maguk egyszerűségében, de mindegyik viszonyul valahogy a másikhoz, például hogy mennyire tisztelik Luffy-t kapitányként. A mellékszereplők közül is sok kedvelhető, leginkább a főellenfelek.

Van az a fanok közötti alapvetés, miszerint a One Piece-t egyrészt a világa miatt érdemes megnézni. Ez részben így is van, alapvetően nagyléptékű a setting ábrázolása, viszont se nem művészi, pláne nem részletes, ennek ellenére mégis kidolgozottnak hat. A probléma már megint a hosszúságban leledzik. Az új helyszíneket és kultúrákat hamarabb megszokjuk és elunjuk, mintsem kitartson az a következő szigetig. A látvány sem mindig segít rajta, tekintve, hogy az is véleményesre sikerült. Persze itt most meg is állok, hiszen a látványról eddig nem sok szó esett. A grafika általában közepes, az animáció hasonlóan. Persze érthető ez a nagyüzemi gyártásnál, de az akciónál sokat visszavett minőségből, nem csak látvány tekintetében. A harcokat lassították poénokkal vagy flashbackekkel, és a párhuzamosan történő eseményekkel szétdarabolták. Így gyakran kapjuk azt a groteszk végeredményt, hogy az 1-2 perces csatából készítenek 10-15 percnyi tartalmat, amit aztán 10 részben darabolnak fel.

Hűha, ez elég hosszú lett :D Az anime nézése közben rengeteg gondolatom támadt, így most legalább egy helyre gyűjtöttem. Utólag megnézve talán túl hosszú lett az „érzelmi manipulációs” rész, de erről volt a legtöbb mondanivalóm. A 6 csillagból kiderülhetett, hogy ezt bizony úgy ahogy egy erős közepesnek értékeltem. De hogy ajánlanám-e? 10 évvel ezelőtt biztosan, de most már kompetensebb és tömörebb battle shounenek készültek, így lehet jobbakból válogatni. A klasszikus három „shounen legenda” közül is inkább a Narutot. De az utolsó érvem szintén egy sokat hallatott klisé: A One Piece 1000 részes, helyette sokkal több és jobb animét tudsz nézni. És hát.. igen, ezzel nem vitatkozok.

Jó sorozat… úgy az 500. részekig… Utána inkább hagyjátok ki, ha jót akartok….

A pár csillag levonás a rajzfilm borzasztóan hosszú elnyújtása miatt van.
Egyébként zseniális mű. Ha hasonlítani kellene valamihez, Fredrik Backman regényeit említeném: mindkét szerző ugyanolyan érzelmi hullámvasútra dobja az olvasót. Egyik pillanatban sírva röhögős, majd egy-egy megható jelenettől telesírjuk a zsepit… Inkább a képregênyt ajánlom, nincs tele fillerekkel, és indokolatlan flashback-ekkel (indokoltakkal viszont annál inkább).

Az emlékeimből alkotók egy kisebb értékelést. Anno még a létező (mára megszüntetett) német rtl 2-ön néztem ezt az animét, hellyel-közzel, ugyanis két olyan anime közé tették, amiket jobban szerettem ennél, az erőszak, számomra érdektelen témája miatt….ennek ellenére, amikor néztem egy-két részt, elment. Tetszett a szerelmes séf karaktere, a mogorva Zorro, Luffy (igaz, hogy főszereplő, de annyira kis bugyuta volt), Usopp esetében azt hiszem a német szinkronhangját kedveltem, és hát a szarvas meg önmagában cuki volt, illetve nekem a kezdeti 3 csaj közül (nem tudom mennyi évadot láthattam, de biztos nem fogom a mostaniig kihúzni, elég volt annyi, amennyi volt) Nico Robint bírtam a legjobban, a Nami nekem nem tetszett, pont azért mert ilyen abszolut tökély nőnek, egyetlen csajnak a hajón, a világoskék hajú hercegnőt is „eltávolította” maga mellől…közben persze a háttérstory-ja meg tetszett, de az kevésbé, hogy egyedüli a csaj a hajón….
Tudom, hogy sok évad van, de én valószínűleg még az elején szálltam ki, amikor Robin a társasághoz került.