A hallgatás törvénye (1985) 64% 5★

Nem tipikus Chuck Norris mozi, inkább egy rendőrös krimi, amibe valahogyan belekeveredett a legyőzhetetlen harcos. Az ő filmjei között jónak számít, de úgy általánosságban csak egy közepes film, ami nem nagyon terheli meg a nézők gondolkodási képességét. Simán megnézhető és nem elfecsérelt a rászánt idő sem.
Ennél több rosszat nem is akarok róla mondani, mert nem akarom elvenni senki kedvét. Inkább javaslom a megnézését azoknak, akik eddig még csak a Cannonos filmjeit és a tévésorozatát ismerik.
A történetben Eddie Cusack nyomozó a rendíthetetlen és félelmet nem ismerő detektív minden eszközzel üldözi a bűnözőket és semmiféle törvénytelenséget sem néz el, még a kollégáit sem fedezi ha rossz úton járnak.
Szembekerül egy kegyetlen bandával, akinek a vezetőjét az a Henry Silva alakítja, akit nem tudnék elképzelni pozitív szerepekben, mert a fizimiskája erre predesztinálja.
A történet a szokásos dramaturgiát követi; a sok szembejövő akadály megoldása után a film végén van a nagy leszámolás, ahol a jók nyernek, a rosszak pedig megkapják büntetésüket.
Andrew Davis a Szökevény rendezőjének egyik korai filmje, ahol gyakorolhatta a filmkészítést, aki elég vájtszemű az felfedezhet néhány ismerős színészt abból a későbbi filmjéből is, illetve mivel Chicagoban játszódik ez a film is a helyszínek is onnan emlékezetesek.

@Pistee66 ajánlása kapcsán keveredtem el ehhez a mozihoz, és köszönöm neki a tippet, mert ez valóban egy rendkívül magas potenciállal bíró darab a Norris-életműben. Sajnálom is, hogy végül egy ponttal kevesebbet kapott, mint eredetileg szándékoztam neki adni, de van a cselekményben egyetlen egy félresikerült elem, amit képtelen voltam feldolgozni – de ezt az egy kínos motívumot leszámítva ez a mozi remek okulás mindazoknak, akik a mémesülése okán lenézik/megvetik Chuck Norrist.

Indítsuk a sztorit talán onnan, hogy ezt a filmet eredetileg Clint Eastwoodnak szánták az egyik Piszkos Harry epizódként, ami így utólag visszanézve kétségkívül jó pedigré. Az is, hogy Norris előtt többek közt Tommy Lee Jones, Kris Kristofferson, Charles Bronson és Mel Gibson is kívánatos jelölt volt a főszerepre – mondjuk ez maximum annyiról árulkodik csak, hogy maguk a producerek sem voltak tisztában azzal, pontosan milyen jellegű hőst akarnak viszontlátni a vásznon, viszont ilyen névsorba felkerülni mindenképpen egyfajta dicsőség, főleg annak fényében, hogy Norris-szal abszolút nem tettek rossz lóra.
A mozi amolyan korszakosan tipikus zsarubosszú történet, szigorúan a forgatókönyve egyetlen egy irdatlan nagy hülyeséget nem számítva teljesen rendben van, valóban jól állna bárkinek a korszak akciósztárjai közül, de mindent egybevetve nem érzem azt, hogy akár Eastwooddal, akár bárki mással a fedélzeten jobb lett volna a végeredmény: ami itt jó, az önjogán jó, ami pedig nem jó, ahhoz semmi köze Chuck Norrisnak, így hát aki bírja ezt a műfajt, kutatja a kevésbé híres-legendás darabjait, avagy szeretne még egy mozit a listájára, ami oda-vissza elveri Stallone Kobráját, az meg fogja lelni itt a számításait.
Van azonban ugyebár ez a bizonyos fordulat a sztori utolsó negyedében, amikor a társai által éppen spoiler önjáró zsaru váratlan helyről hív magának segítséget, és megjelenik a színen a spoiler: hogy én ettől mennyire rettegtem, mennyire nem akartam, hogy bekövetkezzen, de nem bírták ki, okvetlen ezzel kellett elütni a film végi kötelező fordulatot. Iszonyatosan nagy kár érte! Nem mondom, hogy szétvertek vele egy kiváló zsarumozit, mert az összkép még így is imponáló, de kétségkívül belökdösték általa egy kellemetlen, rosszul öregedő, a nézőben szekunder szégyenérzetet ébresztő lyukba – szóval valahol mégiscsak nagy kár érte!

Úgy adom a hatost, hogy lehetne ez hetes is, és tökéletesen megértem Norrist, aki ezt tartja az egyik kedvenc saját mozijának. Ő maga valóban tökéletesen helytáll és bizonyít a színen, sőt, a figyelmes néző tökéletesen lekövetheti a rendező evolúciós útját innen a Nico, majd onnan a magasabb rendű, egyre változatosabb, nagyobb volumenű mozik irányába.
Tényleg kár érte, de Norrisnak én küldöm a kalapemelést ezúton is!