Nolan kapitány egy halászhajó bálnavadásza. Egy napon egy kardszárnyú delfint, más néven egy gyilkos bálnát sikerül levadásznia, de amikor a fedélzetre húzza a szerencsétlen állatot, kiderül, hogy az egy terhes nőstény. Így nem csak a kiszemelt állat esik áldozatul, hanem annak meg nem született… [tovább]
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
desertangelable
Édes Jézus! Ez az a film, amin gyerekkoromban annyira zokogtam, hogy senki nem tudott megnyugtatni. Aztán talán később is láttam egyszer csak egy részt belőle és akkor is hasonló reakciót váltott ki belőle, ezért azóta sem néztem meg… Soha többet! Képtelen vagyok rá! Sem előtte sem azóta nem sírtam annyira filmen, mint ezen.
Popovicsp87
Ez a film nagyon érdekes, a bosszúálló kardszárnyú delfinnel és Nolan kapitány harcával.
A megvalósítása is jó, a bosszút kiváltó jelenet pedig igazán szomorú.
István_Bene
Sok év elteltével ezt a film is megérett arra, hogy újranézzem, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy én értem meg rá. Úgy látszik, hogy minél idősebb vagyok annál inkább értékelem az ehhez hasonló filmeket.
Ennél a filmnél is érthető, miért nem kapott akkora rivaldafényt. Sajnos rossz volt az időzítés, és az 1975-ös Cápa árnyékában került bemutatásra, a közönség akaratlanul is hasonló feszültségekkel teli thrillert várt, ami az emberek egy csoportját állítja szembe a természet zord gyilkosával. Pedig számos érv szól amellett miért nem szerencsés a két film összehasonlítása. Két teljesen különböző forrásanyagból dolgoztak a készítők és A gyilkos bálna munkálatai már azelőtt elkezdődhettek mielőtt a Cápa közönségsiker lett volna.
Arthur Herzog és Michael Anderson egy filozofikus, morális kérdéseket boncolgató, lassúbb ritmusú történetet hoztak létre, amely az élővilág természetéről és az emberi beavatkozás következményeiről nyújt mélyreható és gondolatébresztő képet. A címszereplő is hasonló tulajdonságokkal bír, mint ellenfele az ember. Míg Nolan kapitány belső démonaival és bűntudatával küzd, addig az orca személyes bosszúdrámája is megérinti a nézőt. Mindkettőt meg lehet érteni, mindkettővel lehet azonosulni, ezáltal sokkal személyesebbé teszi a történetet. Véleményem szerint ez volt Richard Harris egyik legkiemelkedőbb és leghitelesebb alakítása. Nyomasztó és elgondolkodtató történet, ami napokig mardossa az ember lelkét. Ennio Morricone kompozíciója pedig fájdalmasan gyönyörű, tökéletesen visszaadja a film tragikus és melankolikus hangulatát.
