A főkertész (2022) 58% 16★

Schrader másképp ismételte meg azt, amit a First Reformed-ben meg a Card Counter-ben már megcsinált. Megjegyzem, a „trilógiából” talán ez a leggyengébb darab.
Megint kapunk egy, a múltját megbánó zárkózott és erősen traumatizált menekülő férfi karaktert, akit valahogy meg kell menteni, hogy a történet végére meggyógyuljon. Ugyanúgy megvan benne a redemption-ív, csak ezúttal enyhébb formában, mint ahogyan a Card Counter-ben volt bemutatva. Noha itt kegyesebb és megbocsátóbb a rendező, sok árnyalattal nem térünk el az elődöktől. Nyilván ezt az újjáépülő, kivirágzó folyamatot szimbolizálja a film végén a kert is.
Az előbbi kettő jobban tetszett és ügyesebb munka volt, a Master Gardener-t már közepes munkának és önismétlésnek tartom. Ezt nem volt jó nézni, sőt olykor azon kaptam magam, hogy még a megkapó atmoszféra (merthogy abban sem volt túl acélos a film) nélkül is kifejezetten untam egy idő után.

A főkertész mindazoknak ajánlott néznivaló, akik amúgy is szeretik Paul Schrader műveit, akár írta, akár rendezte őket. De azoknak is, akik vevők a klasszikus vonalvezetésű, sebzett vadként zárkózottan szenvedő férfialakokat középpontba helyező neo-noirokra. Pláne, ha még a zsánerre kevésbé jellemző, színesebb, pozitívabb üzenettől sem ódzkodnak. Akik viszont egy akciódúsabb, feszültséget, vagy erőszakábrázolást sem nélkülöző kifejezésmódot várnak Schradertől és a noirtól, azoknak akár csalódásnak is bizonyulhat.

Mint ahogy azoknak is, akiket zavar egy zsáner, vagy szerző túlzott, kiismerhető formulaszerűsége. Mert azt sajnos nem lehet elmondani A főkertészről, hogy különösebben eredeti, vagy emlékezetes lenne.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/04/01/a-fokertesz-kritik…

Nem az a tipikus kertészkedős film, mint amilyennek gondoltam, de valahogy mégsem volt olyan kiemelkedő. Csak két dolgot emelnék ki belőle:

– Joel Egertonnak ez az spoiler szerep is jól állt
– Imádtam azt a medúza mintás tapétát a házban. :D

Joel Edgerton, mint mindig, most is a legjobbat nyújtja. Ennyi.