A Doll’s House, Part 2 (2017) 80% 1★

Jó volt „újranézni”, feleleveníteni. Pár hét múlva lesz egy éve, hogy láttam (magyarul) és óriási hatással volt rám. Azóta is dilemmázgatok rajta néha, viszont sikerült már annyira megemésztenem a közelsemegyszerű dolgokat, hogy most már „van mérlegnyelvem”. És az, ha hajszállal is, de bizony Torvald felé billen…

Szerintem remek ötlet volt továbbgondolni Ibsen klasszikusát. Nem csak azért, mert nagyon izgalmas téma, hanem azért is, mert… Valljuk be, így igazságos. A Nórában alapvetően csak a feleség személyisége kerül előtérbe, az van megcsócsálva, mint egy szaftos velőscsont. A férj oldala viszont homályban marad. Legalábbis hamar belé van fojtva a szó, így nincs igazán lehetősége képviselni önmaga álláspontját. Nos, itt most van.
Sőt, annyira van, hogy durva igazságokat vág hazatoppanó asszonykája fejéhez. Emlékezteti a kötelességeire, azokra, amiket Nóra – miközben tengernyi jogát sorolja – a saját hangjától nem nagyon hall meg, illetve akar meghallani…
Ami tény: Nóra nézeteivel abszolút tudok azonosulni. Imádom hallgatni őt, egyszerűen mintha magamat hallanám. Ilyen szempontból abszolút értem és megértem őt, sőt, lehetne női példakép is, egy „feminista dzsungelharcos”, de azért az mégsem lesz. Itt-Most-Nem. Bár elismerem az észjárását és az érveit, de abban a konkrét helyzetben, amiben ő volt / van, még sincsen teljesen igaza. Az egész elmélet nálam ott bukik el – de nagyon, amikor azzal érvel, hogy bár elhagyta a gyerekeit és Torvald 15 évig egyedül nevelte (fel) őket, ellenben ha egy férfi hagyja ott a családját és a nő neveli egyedül a gyereket, az mennyire másként csapódik le a társadalom szemében. Avagy: sokkal kevésbé felháborító. (Mert egy férfinek „le lehet lépni”.) Ha innen fejtegetjük a felvetést, akkor ebben a sztereotípiában is van ráció, ugyanakkor ne feledkezzünk el arról sem, hogy Nórika úgy lépett le, hogy teljesen. Ergo, vasárnapi anyukának sem volt nevezhető, maximálisan kilépett a családja életéből. És, azért ez nagyon nem mindegy…
Torvald e helyzetben tkp. talpig férfiként és tökéletes apaként viselkedett. Védte, óvta, nevelte a rá maradt srácokat egymaga – na jó, Anne Marie is besegített, de értjük… Az, hogy ő miért tette azt, amit tett, megérthető. Nóra oldala ugyanakkor már kevésbé. Az egy dolog, hogy ő mit hitt, és mi volt valójában. Ha pedig már elszúrta, amit, akkor a következményeket is emelt fővel kéne vállalni. (Szerintem.)
Ehhez képest Torvald spoiler. Szörnyen emberi, stramm, úriember. Nekem konkrétan spoiler a befejezés. De csak spoiler miatt. A másik félnek tényleg jobb így, de attól még akkor is szívfacsaró.

A színészi játék természetesen gördülékeny volt ezen angol nyelvű előadásban, viszont számomra mégis csak a magyar – ősbemutatós – verzió az igazán kedves ( https://www.youtube.com/watch… ). Meg persze a hazai Torvald. Őt abszolút lehetetlen meglehetősen nehéz überelni, maradjunk annyiban. :-)