Henrik Ibsen: Nóra (1986) 80% 4★

Ez egy nagyon tömör és összetett történet. Annak idején nekünk nem volt kötelező olvasmány a gimiben, vagyis, akár lehetett is volna, de mivel a(z) barátosném irodalomtanárnőm / az emeltes csoport nagyobbik fele a Vadkacsát választotta, így mi azt dolgoztuk fel. Mármint, nyilván nem szárnyát-combját, hanem amúgy, na… :-)
Node; Nóra. A fentiekből kifolyólag én csak némi fáziskéséssel találkoztam a drámával, ami valljuk be: meglehetősen képes megfeküdni a gyomrot. Én sokat tépelődtem a csattanó után, aztán letudtam azzal, hogy az akkori kor és annak patriarchális körülményei ilyenek voltak, értjük, és igen, alapvetően jogos a dolog. (Bár őszintén megmondom, én picit húzok Torvald felé is, hiszen nyilván ő is a kor áldozatának tekinthető, őt is nevelték valahogy, és, ha esetleg a másik fél előbb eszmél, és esetleg társalgást kezdeményeznek, akkor kisülhetett volna ebből is valami egyéb, szerencsésebb…)

Nekem amúgy volt szerencsém a történet folytatásához is (Nóra II.), és na, hát az aztán még nagyobb pofon. Mármint, ott aztán már végképp zsákutcában éreztem magam, hogy akkor én most kinek adjak igazat. Abszolút értem Nórát, ugyanakkor mégis van egy pont, ahol nem tudok a pártjára állni, és határozottan TeamTorvald leszek. De hát ez már egy másik sztori, nem keverem ide. Csak azt akarom mondani, hogy mivel az Ibsen-féle Nóra vége szegről-végről „nyitott”, egyszerűbb ítélkezni is. De aztán amint tovább gondoljuk…

Én nem tartom magam feministának, de vannak bizonyos jogok és értékek, amikben hiszek és elvárom / elvárnám, hogy… De mindent a saját, közvetlen körülményeiben szabad csak kezelni és megítélni, és úgy azért már közel sem ennyire fekete és fehér semmi.

De, hogy a filmről is írjak: ez egy szerethető adaptáció, bár néhol talán kicsit lassabbnak tűnik, mint kellene. És hát nyomokban CsZ-t is tartalmaz, hurrá!… :-) (Aki egyébként aranyos nagyon, csak kár, hogy végig tkp. szeghajtott profilból lehet látni őt, mert egyszer sem néz bele a kamerába, hüpp.)