Örök tél (2018) 85% 103★

Nekem nagyon tetszett a film, teljesen élethűen mutatta be a gulagra hurcolt emberek életét és megpróbáltatásait. A színészek nagyon jól alakítottak, különös tekintettel Gera Marinára. Több ilyen igényes filmet is készíthetnének a magyarok! Hajrá! :)

Kevés film foglalkozik a gulágra hurcolt emberekkel, pláne a magyar filmgyártásban. A női sorsok bemutatása gyakoribb, de így a kettő együtt szerintem kuriózum. Fontos és érdekes témák tehát, a megvalósítás pedig hozza az alkotók korábbi műveinek színvonalát.

A mi generációnknak ez már nagyon távoli, de nagyszüleinknek/dédszüleinknek ebbe a világba kellett beleszületnie/illeszkednie. A háborús fenyegetettségbe, az elhurcolásba és a kitartó, foggal és körömmel való küzdelembe. Valakinek sikerült túlélnie, valakinek nem…Kinek a Don-kanyar, kinek a Donyecki-medence.
Megrázó téma különösen jó megvalósítással.

Huhh, ez elég ütősre sikeredett, fogytak a zsepik rendesen :(
El sem tudom képzelni, hogy kell az ilyen helyzetet „jól” túlélni.
Valószínűleg tényleg az a legjobb, ha az ember csak magával foglalkozik és minden eszközzel megpróbál túlélni. Bár akkor meg utólag nem tud elszámolni a lelkiismeretével, főleg egy ilyen együttérző ember, mint Irén. spoiler Azt nem tudom, hogy végül is megtalálta-e az egyensúlyt az önzés és a túlélőszabályok betartása között, mert később már nem mutatják a többiekkel való viszonyát, de az biztos, hogy megtanult spoiler.
spoiler
Tetszett az a momentum, hogy a Biblia mentette meg az életét, csak nem úgy, ahogy az apja gondolta :)

Ilyen jellegű filmből többet is megnéznék. Ez a téma sokáig el volt tussolva…A női főszereplő viselkedését nem tudom sem megérteni sem elfogadni…

Ha lehetne külön is csillagozni, biztosan 10 csillagot kapna a forgatókönyv is, meg a színészek, meg a rendezés, meg az operatőr… ja meg a zene is…
Még biztos, hogy sokáig a hatása alatt leszek, eszembe fognak jutni belőle részletek. Abba például elég félelmetes belegondolni, hogy ez a nagymamáink története, de alig tudunk róla valamit…

Teljesen véletlenül kaptam el a Dunán. Csányi miatt megnéztem.
Nagyon jo volt, pedig a magyar filmek nem a kedvenceim.

Ez minden, csak nem egy olyan film, amit fapofával végig lehetne ülni. Nem gondoltam volna, hogy ezen a kis laza vasárnap estén egy ilyen érzelmi hullámvasútra veszek jegyet azzal, hogy leülök a Duna elé…
Úgy képes egy valós történet komoly üzenetét átadni ez a film, hogy közben elég érdekes története is van ahhoz, hogy végigizguljam, vajon mi lesz a végkifejlet, képesek lesznek-e túlélni a tábor gyötrelmes világát, és ha igen, akkor milyen áron. spoiler A képi világ megérdemli, hogy külön kiemeljük – sikeresen közvetíti a néző felé a helyszínek zordságát. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám ez a film, mindenféleképpen megérte a rászánt időt. Sokáig ott lesz még a gondolataimban…

Hibátlan

Utálom, amikor magyar, német, svéd, dán vagy bármilyen más nemzetiségű filmre, ha jól sikerült, azt mondjuk, hogy hollywoodi minőségű. Persze, teljesen érthető ez a hozzáállás, hiszen Hollywood a filmek Rómája, de én azt mondom, hogy a hollywoodi film legyen hollywoodi minőségű, a magyar magyar minőségű, satöbbi.
Az Örök tél az egy olyan film, amire lehetne dobálózni, hogy hollywoodi minőségű, de én nem fogok.
A másik ok, ami miatt utálom ezt a kifejezést, az az, hogy Hollywoodból is jön millió rossz film, emiatt egyértelmű, hogy a „hollywoodi minőségű" jelző a technikai háttérre vonatkozik. Remek példa erre az Örök tél, aminek a képi világa ritka gyönyörű, és a zenéje is megrázó, de ezekkel nem tudnék mit kezdeni, ha nincs jól megírva. Hál' Istennek az Örök tél remekül van megírva, sallangmentes, klisémentes, kíméletlen és kegyetlen. Néha brutálisan realisztikus (néha pedig nagyon elrugaszkodott, de erről majd később). Tökéletesen bemutatja azt a kegyetlenséget, ami a lágerben volt. 700 emberre annyi étel jut (étel volt egyáltalán az a sárga izé?), amennyi egy közepes méretű kondérba befér.
A színészek is remekek. Döbrösi Laurán én meglepődtem, nem tudtam, hogy szerepel a filmbsn, de örültem neki. Az Aranyéletben Míra határozottan az egyik kedvencem. A Kontrollból ismert Csányi Sándor a film másik nagy dobása, ő is remekül alakított.
De aki lejátszott mindenkit a vászonról az Gera Marina. Iszonyúan hitelesen alakítja a karaktert. És a végén, bár megvolt a Happy End, mégsem lehetünk boldogok, ugye, Rajmund miatt.
Ugye, említettem, hogy bár néha ijesztően realisztikus, néha feltűnően nem az. Ez a film egyik hibája: az elrugaszkodottság. Hát igen, ez egy remek film, de nem találtam meg a kényszermunkatáborok Csernobilját.
{{A gulágon elképzelhetetlen, hogy egy éjszakát kint töltsenek a karakterek a „lakosztályukból" (nem jut eszembe a neve, ahol össze vannak tömörítve az emberek, ahol alszanak, tudjátok), azért mert az egyikük beteg. Ez egyszerűen elképzelhetetlen.
A gulágon képtelenség felnevelni egy gyereket. Meg úgy az egész elképzelhetetlen. Egy gyerek rohangászik az őrök előtt, és nem lövik hátba? Meg amúgy is, amíg a szülők robotolnak, a gyerek addig mit csinál? Szerintem ez nem volt eléggé átgondolva.}}
Végső soron ez egy „hollywoodi minőségű", remek film. Kifejezetten ajánlom mindenkinek, de nem egy kis happy film, néhol nagyon megrázó tud lenni.