A csontok királynője (2023) 54% 14★

Julia Butters volt az egyetlen igazán kiemelendő a filmből. Ha Butters nagyon izzadságszagúan játszott volna, vagy rosszul vezetve, akkor még keservesebb lett volna a filmélményem. Tremblay kb. kisiskolásnak tűnt mellette, holott filmográfia szerint inkább ő a tapasztaltabb színész. Neki nagy jövőt jósolok, ha nem kallódik majd el idővel.
A film egyébként eléggé low budget, nem igazán csapott meg a 30-as évek szele (elméletileg 1932-ben vagyunk). Sem a körítésben, sem a történetben. A befejezés meg indokolatlanul meseszerű és szerintem narratív szempontból bugyuta is.

Hangulatos „népmese a gazdasági világválság idejéből”. Egy bigott vallásos férfi elvesz egy boszorkánytehetséggel megáldott, szabad szellemű nőt. Az anya az ikergyermekeik születésekor életét veszti, és az apa egyedül neveli fel lányát és fiát – mígnem a lány nővé érésekor a tehetsége is kezd felszínre törni.

Semmilyen horrorisztikus, ijesztő elem nincs benne (a thriller meghatározás sem igazán illik rá, mivel a feszültségkeltés kimerül abban, hogy az apa kiabál a gyerekeivel), hacsak az apa őrülettel határos bigott vallásosságát nem vesszük annak, mert az hátborzongató.

Ellenben van természeti misztikum, felnőtté válás, testvéri szeretet, furcsa öregasszony az erdő mélyén, korhű szokások és bűnös viselkedés – meg találó zene.

Nem volt ez olyan rossz, a címkézés nem jó szerintem, nem horror, nem thriller, inkább egy mesefilm, misztikus elemekkel. Martin Freeman hozza a szokásos arcait, mozdulatait, de ezért szeretem, nem okoz meglepetést. Tetszettek a mágikus részek, de valószínűleg felejtős lesz nálam, nincs benne semmi különleges.