A császár parancsára (1957) 50% 1★

Ritka intenzíven átpolitizált, ezáltal az emlékezet szintjén tán kvázi el is süllyesztett film A császár parancsára, mely minden szépsége ellenére érezhetően önjogán sem érné el a klasszikussá érett történelmi mozijaink színvonalát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy esetében a stáb és a színészek rosszkor voltak rossz helyen, ámbár bizonyos értelemben maga a téma is előre elátkozhatta alkotásukat.

A Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom régóta vitatott problémaköre történelmünknek, megítélése, különösen magáé Martinovicsé mindig is nagyban függött a mindenkori hatalom által támogatott és erőltetett emlékezet-politikától: speciel a negyvenes évek végén, ötvenes évek legelején törekvéseik éppen jó színben voltak feltüntetve, így kézenfekvőnek tűnhetett, hogy filmet forgassanak szervezkedésükről és tragikus sorsukról.
Biztosra veszem, hogy a projekt fontos is volt, hisz színesben készült el, forgatókönyvét pedig gondosan kidolgozták, egész pontosan a nyilvánvalóan eseménytelen politikai, történelmi drámát átitatták egy szerelmi szállal, ami által potens, még erősnek is nevezhető női karakter is került a képletbe. Ruttkai Éva sok kritika szerint el is lopta a show-t mindenki más elől, ami nagy szó egy alapesetben igen natúr és jellegéből fakadóan csakis szárazon prezentálható közjogi eseménysor bemutatása közben.
Balszerencséjükre az ’56-os forradalom, még inkább annak közvetlen utóélete a magyar közéletben lehetetlenné tette, hogy bukott magyar reformerek hamvába halt forradalmi törekvéseiről szóló filmet mutassanak be. El ugyan nem tüntették, de vélhetően mindent elkövettek, hogy mielőbb a feledés homályába vesszen a produkció. Ebben nehéz dolguk pontosan azért nem volt, mert szerelmi dráma ide vagy oda, A császár parancsára mögül rettentően hiányzik egy stabil, kidolgozott irodalmi alap, illetve egy érdekesen bemutatható valódi dráma, netán valamiféle eseményközpontú cselekménysor. A film ugyan szép, de nem különösebben érdekes, különös mód még a színészi teljesítmények, díszletek, a kivitelezés részleteinek terén sem.

Részben joggal, részben nemtelenül elfelejtett filmünk A császár parancsára. Mindent egybevetve úgy érzem, elsősorban a téma, avagy a téma történelmi értelmezése kapcsán érdeklődő nézők fognak igazán örömet lelni benne, nem számítva persze a főszereplő színészek rajongóit. Minden más szempontból kihagyható munka, csipetnyi kuriózum értékkel.