A történet Chenghua császár uralkodásának tizennegyedik évében kezdődik, amikor Tang Fan, egy hatodik rangú nyomozó és Sui Zhou, egy palotaőr összefognak, hogy rejtélyes eseteket oldjanak meg, békét hozva az embereknek.
Miután együtt dolgoznak, hogy megoldjanak egy ügyet, amelybe egy… [tovább]
Nagyon szerettem. Mindenkit. Olyan szuper kis csapat lettek, mindenki imádnivaló volt. Nem tudok kedvencet kiemelni, Tang Fan a kis naiv, jólelkű cukorbogár, Sui a türelem mintaképe, ajj, és azok a kaják, amiket alkotott… Néha éreztem az illatát és ízét a főztjének, komolyan mondom. (Egyet-kettőt ki fogok próbálni, nagyon guszta volt minden.)
És Wang Zhi, azzal a csibészes mosolyával, egyből megvett kilóra. spoiler . Dong'er is aranyos volt, ahogy minden körülmények között támogatta mindhárom jómadarat. :)
spoiler
Sokszor újranézős lesz és lehetne folytatása igazán. Imádtam. Kell a könyv!
Nem igazán szeretem a kosztümös kínai filmeket/sorozatokat (meg úgy általában a kosztümös filmek se a kedvenceim…), szóval tőlem baromi nagy dolog ez a 9 csillag.
Csak és kizárólag Fu Meng Bo miatt kezdtem bele, és… nos, ez marha jó volt!
AMI NAGYON JÓ:
– Bár hosszú sorozat (az én mércém szerint legalábbis…), de sose volt unalmas. Egyetlen részt se éreztem fölöslegesnek. Az első felében úgy 3-4 részenként új ügyeket kell megoldania a főszereplőknek, mindegyik kellően érdekes. A második felében már jobban összefüggenek a szálak.
– A KARAKTEREK. A főszereplő trió remek (van egy rendőrbírónk, egy gárdistánk, és egy nagyon befolyásos eunuchunk a császári udvarból), és a mellékszereplők is kitűnőek egytől-egyig (a jók, és a rohadékok is). Viszont abszolút kedvencem volt a nyugodtságában badass gárdista (Sui Zhou), és az okos kis szolgálólány (Dong'er), ó, egek, IMÁDTAM minden közös jelenetüket. A dagi gárdista kollégát is nagyon bírtam (akit fogalmam sincs, hogy hívtak :D).
– A humor. A sok humor, ami az apró megjegyzésekben, gesztusokban mutatkozott meg. Sokat nevettem. :D
– A rendezés, a hangulat. Díszletek, kosztümök, ahh, de csini volt mindig mindenki. T_T
– Igazán kellemes zenék!
AMI NEM TETSZETT:
– A csatajeleneteknél, és úgy általában az akciójeleneteknél itt is befigyelt a szokásos kínai hókuszpókusz, ami… gagyi, és nevetséges, na. Felröppenünk a tetőre, megrúgnak, és repülünk a földdel párhuzamosan 10 métert, kardlappal dobálunk ládákat, stb. Jött egy ilyen, és teljesen kizökkentett, mert elkezdtem röhögni.
– Van egy átívelő politikai szál, meg egy nagy sz*rkeverés, ami az utolsó harmadban nagyon hangsúlyos. Engem az ilyesmi nem igazán hoz lázba, meglettem volna nélküle.
– Nagyon idegesített, hogy az elején jópofa dolognak volt beállítva, ahogy a rendőrbíró kihasználta a gárdistát anyagilag (nekem is van lehúzós családtagom, és egyáltalán nem vicces ami itt ment, szerintem…) + ahogy utána az egész bagázs kb. házimanót csinált belőle a saját házában spoiler. -_–
Összességében nagyon tetszett, végig remekül szórakoztam, és bárkinek jó szívvel tudom ajánlani, aki egy jó kis nyomozós sorozatot szeretne nézni.
Ú, ezek után muszáj lesz elolvasnom a könyvet is. Erősen átjött azért az agyoncenzúrázott BL szál, és imádtam. Tang Fan egy igazi cukiság, remek színészválasztás, de imádtam Sui Zhou-t és Wang Zhi-t is, sőt több nagyon jó karakter volt benne, akikért lehetett izgulni. Sokféle ügy volt az elején, nem tudtam pontosan mi lesz ebből, de zseniális, ahogy összeállt a végére. Nagyon sok vicces jelenet is volt, de jók voltak a drámai részek is, mindez fülbemászó zenével megspékelve. Érdemes megnézni.
MyDramaList-en találtam ajánlások között, és valószínűleg az ég vezette a kezem az egéren, mert hiba lett volna kihagyni ezt a sorozatot :D
Az elején nem igazán tudtam elképzelni mire számítsak, mert nem láttam még nyomozós sorozatot ami ázsiai ÉS történelmi, azonban örülök, hogy ezzel találkoztam elsőre.
A sztori annyira magával ragadott, hogy szinte meglepetésként ért, amikor már az utolsó résznél jártam (esküszöm azt hittem még van vagy 2-3 epizód hátra :'DD) Imádtam a karaktereket, a sztorit, a fordulatokat és nem volt hiány nevetésből sem, és szinte csorgott a nyálam a sok finom étel láttán. Szerintem mindenki értékelne egy főző show-t is csak velük :'D
A c-drama, aminek az openingje első látásra szerelem. Nincs az a tinta-a-vízbe átmenet, nem spoilerezik, nem unom, kreatív és rengeteg apróságot rejtettek el benne.
A történet érdekes, nyomozós, a fináléban minden összeér, a BL átjön színészi játékra is, sőt Sui Zhou és Tang Fan egy udvarházban laknak, a BG párok is aranyosak spoiler, azok, akik nem szerelmesek, szintén aranyosak, és az egész Ming környezet tetszik.
Karakterekből Tang Fan kedvenc, kistestvért akarok cserélni a nővérével. Ő egyébként típusra a kedvenc shou-m. Nem életképtelen, de nem is a nagy harcos, aki pont második a gong mögött, hanem a fő képessége az esze, így remekül kiegészítik egymást. Sui Zhou (akinek amúgy megvannak a maga traumái), vigyáz erre az okosnak nevezett egyénre, aki a becsületessége miatt hajlamos lenne kinyiratni magát spoiler. Ha már Sui Zhou és a traumái: azok a főzőcskézős jelenetek olyan szépek. Egyrészt éhes leszek, ha rágondolok, másrészt a kapcsolatukban betöltött szerepe zseniális. Wang Zhi az észnek azt a részét képviseli, ami Tang Fan-nak nem megy, és a hatalmi játszmái ritka szórakoztatóak spoiler. Az ő színészének és Yang Fu-énak jár a pacsi! :D Itt van még nekünk Dong'er, és az ő fotografikus memóriája, hogy az okos felnőtt férfiak csodálkozhassanak, valamint Pei doktor, az ő szimpatikus jelleme és a mérgei. Mint látszik, ez egy mindenkit szeretek sorozat, még Sui Zhou felettesét is, mert bármily undorító jellem, az ostobasága röhejes. Egyedül talán Wan ágyast nem, de erről a valóság tehet (sok kisgyereket megöletett, na), meg a töketlen császárt.
A történet két nagy tanulsága, hogy a kínaiaknál két Tiltott Város van, egy történelmi és egy filmes, valamint ha valaki hiányzik, és szeretnénk, hogy biztonságban megérkezzen hozzánk, akkor wontont kell enni. Ismerek egy szintén BL sorozatot, amivel ezt stílusosan megtehetném, ha lenne wontonom.
Sui Zhou: Tisztviselőkként, nem szabad elfelednünk, hogy a törvények eszközök és egyben alapelvek is. Ha mi nem engedelmeskedünk nekik, hogy várhatnánk el ezt az emberektől?
