Kusuriya no Hitorigoto (The Apothecary Diaries 1.) (2023–2024) 93% 50★

Jaj de nagyon szerettem!! Olyan jó, hogy lesz következő évad, na de hol van az még? :’)
Zene ♥ látvány♥ sztori ♥ karakterek ♥

Bedaráltam. Nem véletlenül. És átkozottul úúútálom, hogy most várni kell egy évet. Jó a sztori, izgalmasak a karakterek, szép a kivitelezés, és a humora is az enyém. Mondjuk kérdések még vannak bőven. spoiler

Jöjjön akkor egy pasi-szemszög is!

Mivel valamikor a bronzkor hajnalán írhattam utoljára bármilyen animéről három sornál többet, így élnék a lehetőséggel, hogy kompenzáljak kicsit, már csak azért is, mert ez egy olyan sorozat, ami megérdemel minden fellelhető figyelmet.

Legyünk stílusosak, haladjunk „kívülről befelé”, masszív praising-lavinám sorát nyissa meg a legegyértelműbben kiszúrható komponens: a grafika. A Kusuriya SZÉP. Az egész animében lehetett kábé három jelenet, ami komolyabb mozgásanimációt igényelt, a sorozat erőteljes dialogue driven vonalának köszönhetően minden egyéb történés nyugodt mederben zajlott, vagyis erőteljesen rá volt kényszerítve, hogy pazarul fessen… És fest is. Kültéri és beltéri jelenetek. Környezet és ruhák. Színek és karakterek. Baromi részletes szinte minden – a környezet él, emberek járnak-kelnek az utcákon a háttérben (nincs az az érzés, mint más animunál, mikor kábé csak a főszereplőket látjuk kint), az épületek szépek és részletesek, a belső terek jól berendezettek, nem ugyanazt a ruhát hordja mindenki, csak más színben. A karakterdesignok valamivel egyszerűbbek (enyhe same face-szindróma azért be-befigyel), de a célnak tökéletesen megfelelnek, akinek pedig kreatív vizuel és cinematográfia kell, az sem fog csalódni. Lényeg: Egyszerűen jó ránézni erre a cuccra.

Hangok/zenék terén az első Opening továbbra is dicshimnuszaim első számú alanya (bár csak a TV size; a single csalódás), az OST remekül passzol a jelenetekhez, sőt vannak egészen emlékezetes dallamok is benne, főleg a komolyabb pillanatai alatt, a seiyuukat meg talán fölösleges lenne külön méltatni, Yuuki Aoi nálam továbbra is húzónév, itt nagyjából két sor után meggyőzött, hogy Maomaónak jobbat akkor sem találtak volna, ha azt az égből küldik le.

Na de, hogy miért tartom kiemelkedően jónak ezt az animét, azt inkább a belső kontentek környékén kell keresgélni, elvégre a külsőség egy dolog, DE, és ezt a végére tartogattam, de kivételesen előrébb hoztam: Egyszerűen jó nézni ezt az animét. Mikor tudod, hogy minden harmóniában van mindennel. Érzed, hogy odaadással és törődéssel készült. Átéled, ahogy képes különféle érzelmeket kicsikarni belőled: Hol vicces (itt még az SD fejek is azok, pedig általában hülyét kapok tőlük), hol komor, hol nyílegyenesen ambiciózus, máskor izgalmas, sokszor érzelmes, de véletlenül sem giccses, a váltások pedig nem inkompetens módon jönnek, mert a rendező magabiztos kézzel ragadta meg a gyeplőt. (Illetőleg vannak kifejezetten erős pillanatai is, például mikor Loulan megérkezik a palotába.) Szinte hiba nélkül hozza ennek a Kínára erőteljesen hajazó fantasy-világnak az atmoszféráját.

Akinek nincs meg, hogy miről van szó, annak nagyon röviden az expozíció: Adott egy Maomao nevű 17 éves gyógyszerész csaj, aki egy félreeső város igen népszerű bordélyában melózik, kuncsaftokat nem fogad, különcsége határtalan, szabadidejében, kiélve méreg-fetisiszta hajlamait, saját magán próbálgat ki különféle mérgeket. Egy nap váratlanul elrabolják, eladják a császári palotának, mint szolgát, ahol egy kényes esetet megoldva rögtön felkelti az egyik eunuch méltóság, Jinshi figyelmét, aki, látván benne a rejtett potenciálokat, rögvest a szárnyai alá veszi, hogy többet is tegyen a palotáért, mint egyszeri szolga. Kezdetben a császár kedvenc ágyasának méregkóstolója, majd idővel, mivel tudását más területen is kamatoztatni tudja, előlép egyfajta rejtélymegoldónak, Jinshi pedig közvetlenül magához veszi. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a sorozat igen hamar belemasírozhatna az epizodikus struktúra kellemetlen területeire (legalábbis én nem nagyon szeretem az ilyesmit, ergo nekem kellemetlen), de ezt ügyesen megkerüli a saját maga által hozott szabályokkal és szerkezettel. A rejtélyek sokszor összefüggenek, ráadásul nem mindig kapunk mindenre megoldást, sokszor epizódokkal később konkludál csak egy-egy eset, megint máskor a sok kisebb ügy egyszerre rajzolja ki a jóval nagyobb képet, sejtetve egyfajta összeesküvést a háttérben, amivel az anime, a terebélyes alapanyagnak köszönhetően bőven nem szolgálta mindenre kiterjedő megoldást. Részproblémák persze oldódnak meg közben, a nagyobb leleplezések pedig minden esetben ütnek, vagyis mind az eredeti light novel írója, mind az adaptáció érti, hogyan építkezzen a markánsabb hatás kedvéért.

A másik dolog, ami piszkosul tetszett, hogy nem feküdt be a mai kor elvárásainak (bár ezt a japánok szerencsére nem űzik olyan idegesítő mértékben, mint a kortárs nyugati szerzők), hanem úgy mutatja be ezt a (fiktív, de azért a valóságra nagyon is hajazó) kort, ahogy illik. A prostitúció bár nem sarokpontja a sztorinak, de mindvégig jelen van, az uralkodó számos ágyast tart (köztük egy kiskorút is), a szolgák épp csak annyi emberi joggal bírnak, hogy söralátétnek még pont nem használják őket. Persze a valamivel pozitívabb hangulat végett azért akad benne némi idealizálás és romantizálás, a „kényesebb” témák szinte végig a felszín alatt mozognak, de annak mindenképp a közelében.

A karakterekre ugyancsak nincs egyetlen rossz szavam sem, bár a sorozat sztárja egyértelműen Maomao, aki nem szégyelli lopni a spotlightot mindenkitől, de nem gond, mert vitathatatlanul ő ennek a cuccnak a gerince. Az külön bejött, ahogy az egyébként bishi-karikatúrának is felfogható Jinshi Twilightos csillogása és férfibája rá semmilyen hatással nincs. A karakterének izgalmasabb részletei viszont inkább a vége felé rajzolódnak csak ki, ráadásul pont egy megkezdett character arc apropóján, szóval bizonyosan marad hozzá alapanyag bőven. Nem mellesleg a csaj egy precious cinnamon roll, a méreg-fétise ragadó poénforrás és bár saját kinézetét tekintve nincs sok önbizalma, azért megfelelő kezekben hathatós eredmény hozható ki belőle, legalábbis az anime tisztában volt vele, hogy egy-egy „jól kiöltöztetjük Maomaót” jelenet legalább olyan horderejű, mint a szignifikánsabb rejtélyek megoldásai.

Kavicsok a gépezetben, amik mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, mert az overall impresszióra, így vele a végső pontszámra is rányomják a bélyeget, a következők:
1) A szinte alig létező world-building. Kényelmetlenül zárt, terebélyesedni alig akaró világ ez, ahol ugyan vannak fel-feldobott labdák (az elején felvezetett barbárok, konfliktusok más birodalmakkal, Gyokuyou származása, stb.), de a leütésükig már nem jutunk el. Mintha az egész világ két helyszínből állna: a palotából és a városból, ahonnan Maomao jött és csak ezen a vonalon ugrálunk ide-oda, egy idő után meg kényelmesen már csak teleportálgatva, hála a vágásoknak. Miután Maomao közvetlenül Jinshi alá kerül, még jobban beszűkül a világ, mert a palota dolgaiból is egyre kevesebbet látunk, ami igen nagy hiba. Persze lehet ez később változik, de 24 epizód alatt illett volna többet is adni.
2) A másik dolog, hogy sajnos ez az anime is belefut abba a hibába, amibe a kategória szinte összes darabja szokott, nevezetesen, ha van egy szuperintelligens főszereplőnk, annak leginkább abban merül ki szellemi fölénye, hogy mellette mindenki más seggostoba. Sokszor éreztem azt, hogy Maomaonak olyasmikhez is van kompetenciája, amihez nem nagyon kéne vagy egyszerűen csak túl kéne, hogy mutasson a hatáskörén, ezt pedig még igyekeznek is fokozni, hogy – ahogy mondottam volt – mellette minden más karakter egybites droid. Ez főleg ott lett igazán feltűnő, mikor a palota minden téren látványosan inkompetens orvosa mellé osztották be. Megússza azért a Mary Sue átkot, elvégre vannak hiányosságai még saját szakterülete környékén is (amire például a nevelő apja többször is rámutat), de ettől még nagyon a tűz közelében játszott.

Ennél kevesebb bűnlajstrom is elég volt máskor, hogy jobban belenyúljak az adott anime végső ítéletébe, de a Kusuriya az a kivételes eset, ahol nem szégyellem, hogy kivételezek. Lehet, hogy ha több ilyesmi ókori Kínás, palotai intrikás, szart nagyüzemben kavarós sztorit látok előtte, akkor nem ütött volna ennyire, de ez már aligha számít. A Kusuriya no Hitorigoto remek sorozat, lazán merném egy jóval szélesebb és vegyesebb célközönségnek ajánlani, ha arról van szó.

8/10

Maomao egy 17 éves leány kit elraboltak, hogy aztán eladják és a császári palota berkeiben dolgozzon. Terve az, hogy észrevétlen marad (ami nem sikerül) és amint letelik az a pár év szolgálati idő hazamehessen. Többek közt azért nem megy ez, mivel a személyisége és orrának beleütése a dolgokba olyan egyedi, hogy ez lehetetlen. És okos, ami nagyon jó dolog egy animében ha jól kezelik. Ezt tegyük össze azzal a gyógyszerészeti tudással, és ízlésének eltorzultságával. Megdöbbentően jó összképet kapunk.
Ez egy nagyon jól megvalósított és rendkívül szórakoztató sorozat. Aminek a történetei háttere és rejtélyei remek fűszerként, előre mozdítóként szolgál. Akár az egy-egy külön álló történeteket (van egy nagyon szép romantikus is, ami nálam ritkán nyerő, de az itt látott tetszett), vagy az összefüggőeket láthatjuk, mindenhol jól teljesít mind az írás, mind a többi anime stábtag.

Egy negatívum ami nagyon saját, nagyon szubjektív vélemény: Az egész táncikálás nem illik a főszereplőnőnkhöz. Ezért nem szeretem az első openinget leginkább, és így pár jelenet főleg a záró rész túl fanszervíz szagú (És a már már marysueszkedés határait súrolja ahol főszereplő egyszerre nagyon okos meg szép, és elbűvölően titokzatos). Ez tényleg csak az én saját ízlésem. A második opening zene amit nagyon szeretek a többi átlagos.

Pozitívumai vitathatatlanok, érdemei nagyon sok. Élmények nagyon pozitív. Kiállt egy folytatásért, mivel bőven van felfedezni való, és potenciál. És már be is jelentették.

9 vagy 10 csillag? Mert így is úgy is kedvenc, hisz ami jó azt annyira szeretem benne hogy szinte üvölt, és én is üvöltök érte.

Ezt az animét megnézni komolyan felüdülés volt. Már alapból ez a „gyógyszerész lány a palotában” koncepció is nagyon tetszett az elejétől fogva, de komolyan imádtam, hogy nem rontották el az egészet felesleges és erőltetett romantikával.
Cserébe volt izgalom, egy csomó rejtély, az egész gyógynövényes vonal is külön bónusza a történetnek, valami zseniális.
Egyedül azért nem kap max csillagot, mert van néhány olyan dolog, ami nem zárult le, és oké, hogy kell anyag a jövőre érkező második évadba is, de azért jó lett volna választ kapni.
Szeretem az ehhez hasonló igényes, hangulatos animéket, jöhet még hasonló *-*