1920-as évek. A hamburgi színház társulatának tehetséges színészét, Hendrik Höfgent mérhetetlen becsvágy fűti. Baloldalisága és művészi féltékenysége miatt Höfgen összeütközésbe kerül a színház ugyancsak tehetséges színészével, a nemzetiszocialista Miklasszal. Höfgen érvényesülése érdekében… [tovább]
Mephisto (1981) 87★
Képek 3
Szereposztás
Kedvencelte 12
Várólistára tette 119
Kiemelt értékelések
Mephisto (1981) 82%
Vagy őrültek vagyunk, vagy zsenik.
Különös, hogy milyen gyakran együtt jár ez a két vonás.
Ha röviden kéne összefoglalnom a filmet, akkor ezzel az idézettel tudnám legjobban jellemezni.
Régóta terveztem megnézni – mégis csak az első, egész estés filmért járó Oscart ő hozta meg kis hazánknak. Mivel kötelező is, végképp nem kerülhettem ki. Amiatt tartottam,mert kicsit hosszú, de alig vettem észre: csak úgy szaladt mellette az idő.
A főszereplő hibátlan – egy kevésbé jó színész akár el is ronthatta volna, a karakter magában hordozza a ripacskodás lehetőségét, de erre szerencsére nem került sor. Klaus Maria Brandauer egyszerűen lenyűgöző. A befejezés pedig egyenesen húsba vágó.
Népszerű idézetek
Jaj, de rémesek ezek a prömierek! Mosolyogni, köszönni mindenkinek… Az embernek ráfagy a mosoly a képére! Hányinger.
Mephisto (1981) 82%
– El tudom képzelni, hogy hosszú ideig és rendkívüli intenzitással készült erre a szerepre.
– Egész életemmel, miniszterelnök úr.
– Helyes, csak úgy lehet. Hiszen ez a nagyság titka.
Mephisto (1981) 82%
Tábornagy: Gratulálok. Tökéletes a maszkja. A megtestesült rossz, a szent rossz. Pedig a tekintete milyen szelíd így közelből, és milyen puha a kézfogása, Höfgen. Érdekes. Talán ez is a színészet titkai közé tartozik, nem? Erőt és észt mutatni, holott valójában gyenge az ember.