Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső… [tovább]
Budapest Noir (2017) 276★
Képek 32
Szereposztás
Kedvencelte 16
Várólistára tette 214
Kiemelt értékelések
Teljesen értetlenül állok a negatív, sőt, becsmérlő kritikák előtt. Mert ez a film nekem nagyon tetszett. Nekem is magas elvárásaim voltak, aggódtam hogy nem fog tetszeni nekünk (a családommal néztük meg) de mindenkinek nagyon tetszett.
Sokan mondták, hogy lassú volt: én nem bántam. Szerintem jó film volt, jól meg volt csinálva, és még a cselekménye is tetszett. Bárkinek ajánlom.
Nem ír filmtörténelmet a film, de határozottan bevonz, hangulatot teremt és strigulázod, hogy hány helyszínt ismersz fel.
A színészgárda jó, bár nem olvastam a könyvet így nem tudom megmondani, hogy mennyire Kolovratnik a Gordon.
A történetvezetésben nagy meglepetések nincsenek, a nyomok viszik előre az egészet, ez adott egy kis kiszámíthatóságot a dolognak.
Nem tudom milyen lett volna ez a film egy másik főszereplővel, más karakterrel. De így számomra noir paródiának tűnt. Ezek a kínos kacsingatós macsós egysorosok, megjátszott dörmögő hangon (mintha egy Felhőtlen Philadelphia részt néznék, ahol a műfajt parodizálják). Nem mondom, hogy nagyon alaposan ismerem ezt a műfajt, de azt sejtem, hogy nem a kényszeresen más cigijének meggyújtásáról, az örökös kézcsókokról és a random felharsanó trombitaszóról szól. Tök jó lett volna, ha csak egyszer megállja Zsigmond, hogy a nyilvánvaló leggagyibb ”macsós” válasz helyett, mondjuk csöndben marad, de nem sikerült. Rengeteg bölcs és fontos felszólalás volt a filmben kezdve az „Ilyenkor mindig megmozdult valami a gyomromban. Mintha jelzett volna.” egészen a „Szeretem ezt a zenét, Chopin zenéje mindig megnyugtat.”-ig.
Ez a csávó olyan jó pasi volt, hogy a kurva előbb dugott vele, cserébe, hogy kérdésekre válaszolhat neki. Nemtetszésem főleg a főszereplőnek szól, sajnos annyira zavaró volt számomra, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ja és azt észrevette valaki, hogy ez a faszi mindenhova betudott sétálni kulcs nélkül? (jó, ez csak egy érdekes szösszenet)
Egy filmbeli idézettel zárnék: A lehetőségek végtelenek, de a vége ugyanaz. (sz.ar)
Régóta érdekelt ez a film és le is kötött végig a hangulata miatt. Most kedvet kaptam ezek után még pár magyar filmhez.
Tenki Réka miatt már jó ideje szerettem volna megnézni, viszont a magyar filmekkel kicsit hadilábon állok, ezért tartott ennyire sokáig mire végre túl voltam a megnézésén.
Az a helyzet, hogy egy hónap sem telt mióta láttam, viszont a nevekre már nem emlékszem, a fő szál megvan, illetve a megoldása is az egész történetnek, de abban biztos vagyok, hogy már a nézés közben sem értettem igazán, hogy Zsigmond mi a fenéért kezdett el ilyen mélyen nyomozni. Oké, a film eleje a nővel kezdődik az étteremben/kávézóban (?), ahol ugye ő is ott van, a nő spoiler és ennyi.
Szóval alapvetően a történet felejthető, ami engem igazán megfogott az a hangulat volt. Nagyon tetszett a képi világ, a kor és a ruhák. A történetet nem kapkodták el, szépen lassan lett adagolva, hogy aztán a végén ránk zúdítsanak mindent. A picike szerelmi szál szerintem illett bele, viszont a végét nagyon sajnálom, alakulhatott volna másképp, bár ha jobban belegondolok spoiler.
Azt mindenképpen sikerült elérni a filmnek, hogy Kondor Vilmos könyvei felkerüljenek a várólistámra.
Tejóég, ez elképesztően jó volt. Imádtam a visszatérő, ismerős szereplőket, a játékuk fantasztikus volt. Ezek után tuti elolvasom a könyvet… és ha bejön, Kondor Vilmossal nagyon-nagyon jóban leszek. Ajánlós film, és csak rátesz egy lapáttal, hogy magyar, mégsincs elrontva.
A könyvnél fanyalogtam kicsit, nem is folytattam a sorozatot, de ez a film tetszett. Jó színészek, nagyon szép felvételek, pörgős sztori. Meg a harmnicas évek hangulata, az nálam mindig nyerő.
Néha kissé steril lett a történet, valahogy egy-két karakter nem feltétlenül jött át a könyvhöz képest. Az mindenképpen plusz pont, hogy szó szerint vettek át mondatokat a könyvből, viszont szinte teljesen szükségtelenül írtak át dolgokat. A30-as évek hangulatát nagyon jól visszaadja.
Túl sok dramaturgiai változtatást tettek bele, melyek inkább sablonossá tették a történetet.
Kováts Adél alakítását azonban muszáj kiemelni, és nagyon sajnáltam, hogy Fodor Tamás lekvárjaiból csak ilyen keveset kaptunk.
Valamiért meg voltam győződve róla, hogy tavaly ősszel olvastam Kondor Vilmos krimijét, a film alapjául szolgáló regényt. Most visszanézve rájöttem, hogy ez 2015 júliusa volt – így már értem, hogy miért nem emlékeztem jobban a sztorira. :D
A Budapest Noir film előzetesét még nyáron láttam a moziban és már rá voltam pörögve, hogy ezt meg kell néznem ősszel. Olyan szerencsénk volt, hogy október 27-én elhozták a városunkba a filmet sőt még Gárdos Éva, a rendező is részt vett a film utáni közönségtalálkozón.
Bővebben: http://ittvalahol.blogspot.hu/2017/10/budapest-noir-film.html
Népszerű idézetek
Gordon Zsigmond: [narráció] Hiszek a címlapsztoriban, de nem feltétlenül hiszek az igazságban. Akárki akármit mond, olyan nincs, hogy objektív igazság. Engem az adott ember sorsa érdekel és a halál ennek a sorsnak a végállomása. Oda valahogy el kell jutni. Engem ez az út érdekel.
Mira: Tényleg olyan érdekes, ha két férfi péppé veri egymást?
Gordon Zsigmond: Csak ha jól csinálják.
Mira: Azért el tudnám terelni valahogy a figyelmét?
Gordon Zsigmond: Csak ha jól csinálja.
Gordon Zsigmond: Okos ember maga Kovách. Elmehetne politikusnak.
Kovách: Na azt már nem!
Gordon Zsigmond: Miért?
Kovách: Maga mondta, okos ember vagyok.
Talán pár nap múlva, bejelentik az eltűnését. Ha bejelentik.. Nem ő lesz az első kurva, akit jelöletlen sírba temetnek.