A befejezésen gondolkozom (2020) 65% 84★

Azt kell mondanom, hogy érdekes egy élmény volt. Eleinte azt hittem értem, h miről akar szólni. De végül is nem mindennel vagyok tisztában. spoiler A színészek előtt le a kalappal, gyönyörű fényképezés, lenyűgöző látvány, ez mind megtalálható benne, de nagyon elvont és aki nem szereti az ilyen filmeket, annak valószínűleg nem fog tetszeni. Azt hiszem, hogy jobban megértsem, meg kellene néznem még egyszer.

a könyv elolvasása után lehet megkapja a maradék csillagokat is. sokmindent nem értettem belőle, de már a felvezető hangulata elkapott, ami végig meg is maradt. de tényleg nem tudnám megmondani, hogy mit is láttam.

S éppen emiatt a rendezői-adaptációs bensőségesség miatt nem tudok nagyobb pontszámot adni az alkotásra, mert a művészeti diskurzusok, a történet mondanivalója, valamint a dráma súlyossága mind-mind tetszett, kár, hogy a dráma mögött meghúzódó mozgatórugókra végül egy magyarázó cikkből jöttem rá maximálisan, nem pedig magamtól, az alkotás nézését követően. Az Oklahoma! musical ismerete nélkül az alkotás teljes megértése lehetetlen, ami persze nem a készítők hibája, viszont az már igen, hogy ezeket az utalásokat meg sem próbálta megértetni a nézőkkel. Nem egy könnyen emészthető alkotás, horrornak pedig végképp nem nevezném, szóval inkább azoknak ajánlom teljes szívvel az alkotást, akik imádják a művészfilmeket, azokból is a gondolkodást igénylő, szürreálisabb fajtákat.

Értékelés: 7.5/10

A felvezetés pompás, az első 20-30 perc annyira ígéretes, hogy én azt gondoltam akkor még, hogy egy remekművet látok.
Valahol a családi vacsora körül sűrűsödnek a baljós jelek, kezd az egész elszabadulni. Mikor megpillantottam a könyvespolcon Pauline Kael kritikagyűjteményét, rossz érzés kerülgetett, majd amikor valamivel később a kocsiban a lány egy Kael-imitációt ad elő, melynek során Kael Egy hatás alatt álló nőről szóló kritikáját adja elő, már szinte biztosra vettem, hogy valami borzalmas fordulatot vett ez az egész. Ekkora már mérhetetlenül irritáló, ellenszenves és fárasztó a film és van hátra belőle még 30-40 perc.
Kaufman nem először küzd meg az adaptálás nehézségeivel és egész életműve annak az igazolása, hogy egyedül nem megy. Mindig szüksége van egy alkotótársa, aki gátat szab neki, aki valamiképpen ellensúlyozza. Minek kell gátat szabni? Mit kell ellensúlyozni?
Nos, az önsajnálat, az önigazolás és az önélvezet dagályát, ami oly jellemző rá. Legfrissebb alkotása nem más, mint a köldöknézés csimborasszója. Miközben Kaufman abszolút nyitott művé próbálja alakítani az eredeti regényt, az egész mégis mérhetetlenül zárt, hiszen semmi más körül nem forog csak az alkotó rögeszméi, érzelmei, gondolatai körül. Ezért a lubickolás az önidézetek, önparódiák mocsarában. A szélsőséges partikularitás megfilmesítve. Kit érdekel ez az egész? És kire tartozik Kaufmanon kívül?
A film addig tűnik működképesnek, amíg még remélhetjük, hogy lesz bármilyen szerepe a karaktereknek. De hát nincsenek karakterek. Noha az alkotó már előre megfogalmazza a filmben a védőbeszédet, szerintem egyáltalán nincs igaza. Vakmerő húzás bizonytalan, homályos érzelmekről ennyire absztraktan, fogalmilag gondolkodni, de a filmet látva teljes a kudarc. Fájóan életidegen és modoros ez az egész. Nincsenek benne karakterek, nincsenek benne emberi viszonyok. Persze, csöpög a fájdalomtól, a magánytól, szinte kamaszos spleen hatja át, de azt gondolom, hogy az ész impotens nárciszaként Kaufman nem képes valódi drámára. Amolyan igazi életes, sárral, vérrel teli drámára, ahol gyökeret verhetnek ezek az érzelmek (pedig még férgek által felemésztett disznók is előfordulnak!). A befejezésen gondolkozom így nem több mint közönséges szenvelgéshalom, esetleg olcsó, üres trükkök gyűjteménye.

I wasn't thinking of ending this.
Nem olvastam el, ki miként értelmezi, nem néztem még megmagyarázó videókat, nem hallgattam meg a mesterdiplomások véleményét, egyszerűen csak megemésztettem magamban a látottakat… Bár nem teljesen értettem, mit láttam, de összességében tetszett. A film 120. percéig azt hittem, totál levágtam a szimbolizmust, a metaforát meg minden egyebet, amit kell. Azt hittem spoiler Aztán jött a film utolsó 15 perce, amely totál összezavarta az eddigi elméletemet. spoiler.
Viszont ha nem is értettem meg, miről szólt pontosan a film, akkor is érdekes adalékokat kaptam. Amikor a lány először látja a szülőket, majd a vacsoránál, akkor úgy gondoltam, ez jól kifejezi, hogy spoiler
Szóval összességében érdekes volt, elolvasom a könyvet is, de azért nézek egy magyarázó videót.

Őszinte leszek. Nekem ez a film nagyon nem tetszett. Egy üres semminek tartom, ami jószerivel nem szólt semmiről. Komolyan az arcom majdnem levakartam annyira untam magam, amit az is alátámaszt, hogy kábé hatszor kezdtem bele, mire végeztem vele. Volt egy-két jó pillanat és gondolat de ennyi. Komolyan nem értem, hogy másoknak miért tetszett. A legnagyobb jóindulattal is 10/2.

Nem tudom ez mi volt :O Se thriller, se horror…megdöbbentő egy film. Van egyáltalán értelme? Egyedül Toni Collette varázsolt el, annyira jól adta a dilis anyát :D

Türelmes vagyok, és csak az 50. perc táján fogalmazódott meg bennem, hogy ez bizony nem jó. Annyira, hogy 1 óra 32 perckor már nem csak gondolkodtam a befejezésen.

A film eleje nagyon jól átadott egy hangulatot, amit mi sem mutat jobban, mint hogy bár 20 percig csak egy autóban ültek, és beszélgettek a semmiről, a végén sajnáltam, hogy megérkeztek, és vége ennek a résznek. Szerencsére a megérkezés utáni rész is ugyanolyan – jó értelemben – művészi volt, és még tovább erősítette az eredeti hangulatot, a film esélyes volt a 10 csillagra. Aztán a dolgok kezdtek egyre zavarosabbak lenni, és kezdett elmenni a kedvem az egésztől, míg nem végre visszaültek az autóba, és jött a következő hosszú beszélgetés, ami megint tetszett. A végén még azt is kezdtem megbocsátani neki, hogy egyre értelmetlenebb lesz az egész, hiszen annyira tudatosnak tűnt minden, biztos voltam benne, hogy csakis velem lehet a gond, nem vele.

A könyvet nem olvastam, de be kell vallanom, utólag kerestem egy cikket, ami elmagyarázza, hogy mi volt ez az egész. Találtam, és meggyőzött. Most újra meg akarom nézni az egészet.

* Megnéztem másodszor, így már jóval érthetőbb. Kapott +1 csillagot.

Engem beszippantott.
Jót mosolyogtam a filmben elhangzó mondatokon, amik hallatán nem tudtam nem arra gondolni, hogy saját magát gúnyolja ki a film. Ilyenek a spoiler Ugyanakkor elgondolkodtató, vitára hívó alkotás. Feszülten figyeltem minden pillanatban és törtem a fejem, hogy mi lesz a mű végén. …nyilván sejthető volt. ;)