57 másodperc (2023) 55% 42★

Minden adott volt ahhoz, hogy szeressem: időutazás, bosszú, antikapitalizmus, multik megregulázása – igen kedvelt témáim, de a kivitelezést, a történetet a sótlannal, a vérszegénnyel és a kínossal tudnám leginkább jellemezni. Adott egy ötletes koncepció, de az 57 másodperces visszautazásokkal nincs meg az a pillangóhatás-érzés, a változtatásoknak pedig nincs különösebb következményük. Ezen kívül érzelmileg sekély, kb. semmit nem ad át a főszereplő gyászából és bosszúvágyából, az pedig csak megkoronázza az egészet, hogy a karakterek a, semmilyenek, b, erőltetettek vagy c, roppant idegesítőek, mint a főhős csaja.

Már a kezdéskor forgattam a szemem, amikor Morgan Freeman előadta azt a béna szöveget az egészségről. Egy Szabó Péter YouTube videó sem szólhatott volna „szebben”.
Nem tetszett a didaktikus stílus sem: jól érezhetően megpróbálja leerőszakolni a néző torkán, hogy a pénz=hatalom (ez azért nem egy Nobel-díjas megállapítás. . .), rossz, gonosz, érzéketlen kapitalisták stb. Ezzel egyáltalán nem lenne gond, ha nem ilyen izzadságszagúan tenné, és itt főleg a karakterek szájába adott mondatokra gondolok.

A sci-fihez nem sok köze van, azon kívül, hogy megemlítik benne a MI-t, illetve egy technológiai tervet, ami arra emlékeztetett, amikor az egyetemen kiadták csoportmunkába, hogy tervezzünk meg egy, még meg nem jelent applikációt valamely piaci rés betöltésére. Azok az ötletek is kb. így hangzottak.

A film lezárása egy zs kategóriás Loki (2021–2023) és Gyűrűk ura crossover, csak a variánsok, a nexusesemény témákat az előbbiben ezerszer jobban kivitelezték, míg a főhős gyűrű hatalmába való kerüléséből kb. szintén semmit nem lehetett átérezni.

Régen ranteltem ennyit filmről, mégis relatíve magas csillagot adtam neki, amire magam sem tudok értelmes magyarázatot adni.
Majd kiegészítem, ha rájöttem, meg tudom fogalmazni.

Több sebből vérzett, de a legfontosabb: ez egy modern Gyűrűk Ura, mert az egész film egy sz@ros bizsu körül forgott. A főszereplő csaj idegesített, egy-két zene tetszett, és a vége azért nem lett rossz.
De amúgy nem volt olyan jó élmény.

Az egész film alatt az motoszkált bennem, hogy valamire nagyon hasonlít ez a film. És rájöttem. A Paranoia (2013) jut róla eszembe, és bizony az sem volt nagy durranás.

Bealudtam rajta az unalomtól pedig minden adott lett volna egy jó filmhez.