101 kiskutya 2. – Paca és Agyar (101 kiskutya (animációs) 2.) (2003) 73% 125★

Ez is jó volt, aranyos és cuki is volt. :-D Nagyon bírtam a kis Pacát és Agyart együtt, de a többi pöttyös dalmata is tök aranyosak voltak. :-D Szörnyella, meg Horace és Jasper már inkább idegesítőbbek voltak. XD Gyáva is cuki kutyának tűnt, de nem volt igazán szimpatikus, mint Agyar. Egy kicsit háttérbe szorult Anita és Roger, Nanny és ez jó is volt kicsit. :-D

Aranyos kis folytatás Pacáról, az elhanyagolt kölyökről, aki ugyanolyannak érzi magát, mint a többi 100. De picit feleslegesnek éreztem. Agyar karaktere pedig csak irritált, nem is beszélve Gyáváról. A festő ötletes, Szörnyella pedig a régi.

Hátőő… tanulságos, de még mindig morbid nekem…

Aranyos volt, és szórakoztató :) Ejj Agyar szégyent hozott az elején a nagy németjuhász ( vagyis én valami olyasminek néztem) hírnévre. De Paca vitte a prímet, mondjuk nem tudom, hogy nem tűnt fel senkinek a hiánya mert eléggé egyedi kis kölyök volt.
Egy dolog bántott hogy pont egy corgi volt a gonosz :(

Az eredetire már nem emlékszem olyan jól, lehet, újra is fogom nézni, de igazából összességében nem volt rossz ez a folytatás. A kiskutyák aranyosak voltak, kész masszát alkottak, ahonnan egyedül a duci kutyus és a főhős, Paca különült el. A dalok bénácskák voltak, de ez annyira nem is meglepő egy folytatásos Disney filmnél. Az viszont tényleg böki a csőröm, hogy volt egy gonosz kutya (egy corgi talán?). Szerintem elég lett volna, ha Szörnyella de Frász és a csapata a gonosz, feleslegesnek tartottam ezt a plusz szálat.

Egész jó folytatás, de nem éri el az első rész szintjét. Grafikailag nagyon jó, de a történet szinte ugyanaz és kevésbé vicces.

Nagyon-nagyon édes rész volt ez is! A kutyusok még mindig tündériek, a rablók pedig a szerencsétlenség királyai. Imádom! :)

Csak egy szó: Disney! Azt hiszem, ez mindent elárul. :) <3

Nagyon jó hangulatú, hozza az első rész kedves animációs stílusát és jóízű humorral oltogatják benne a kortárs művészetet. A végén kicsit túltolták a szürreális akciójeleneteket benne, de értelmes a tanulsága és folytatáshoz képest meglepően izgalmasan telik a játékidő.

Kutyusok… Cukik… Kutyusok… Sok kutya… Ha így nézzük pici gyermek szemmel jó mese. Na jó, azért voltak benne témák: a magunkra találás nehézségei, a hőseinkben való csalódás, a kitaszítottság érzése, ha a családodnak fel sem tűnik a hiányod.