Ember a világgal szemben zóna

csak egy szokásos vezéralak és szimbólum a nép felé
egyébként több ideillő, viszonylag szép beállítás volt a filmben, de igazából egyik sem fogott meg annyira, hogy kiszedjem

zárókép
jobban tetszett, ahogy a vágás után először csak a csaj áll ott, de aztán odament mellé a pasi is, és hát az a lényeg, hogy happy enddel zárt a film, szóval inkább így kettejüket rakom ide

oldalról, nem hátulról, de tetszik (főleg, hogy amiért Alice felmászott a hegytetőre, annak elvileg az újévi napfelkeltének kéne lennie)

zárókép
kicsit már elkezdték sötétíteni a képet, de akartam, hogy még Balu és Bagira is benne legyen

Pont mostanában olvastam játékelméletes szövegeket, ahol felmerült most nagyon leegyszerűsítve a kérdés, hogy meddig várunk, tűrünk, míg feladjuk?
Ed a parton töltötte az éjszakát, már kezdett felkelni a nap, nem érte volna meg még egy kicsit tovább kihúzni? Hiszen így kárba vész az addig várakozással töltött idő. Ugyanakkor ha még tovább vár, és mégsem jön Stede, akkor még több időt pazarol el. De közben meg már így is túl sok időt töltött ott ahhoz, hogy csak úgy feladja.

Mostanában több filmnél is felmerült, hogy iderakom, de valahogy egyik sem volt az igazi. Ugyan a beállítás megvan, de nincs mögötte az a bizonyos érzés. De nem baj, ez most idekerült, mert tetszik.
valahol a negyedórás pontnál

zárókép

J. Jonah Jameson kis hír-monológja után kapunk egy ilyen szebb beállást is

Nem a legjobb minőség, meg elég rövid is a jelenet; ahogy a kamera elég távol kerül, rögtön jön is egy közeli kép Peterről.
1.21.44

Az egyik fő inspirálója a zónának, amikor Malcolm Bright az anyja régi kihallgatását nézi az 1. évad 4. epizód vége felé, ráadásul Malcolm még össze is tapizza a tévét mondjuk mindegy is, néhány epizóddal később meg az anyja dob bele egy tűsarkút