Csodálatos film, ami szépen fokozatosan kúszik a bőröd alá. Első megtekintéskor nem is éreztem olyan hűdejónak, aludtam rá egyet, aztán újra megnéztem és beütött, azóta pedig gyakran eszembe jutnak jelenetek, képek, hangulatok. Azt hiszem, hogy a Sonatine és a Tűzvirágok bizonyítják, hogy Kitano mekkora egy zseni.