A dalok és a színészek egyszerűen lenyűgözőek voltak, ilyen teljesítményt nem minden nap látni. Sokat gondolkoztam, miért nem tudok tíz csillagot adni rá, mert a rendezés is tetszett, de valahogy mégsem volt meg az az „ÚÚÚ” élmény, amit vártam. A Jézus-ábrázolás nekem kicsit furcsa volt, főleg a film első felében (ez a flegmaság nekem nem jött be), a végén már autentikusabb volt (nézőpont kérdése persze ez is), Júdás viszont abszolút kedvenc lett. Carl Anderson valami zseniális volt, ráadásul szerintem messze az ő dalai vitték a prímet.