Jelentősen megelőzi a filmet, bár mindig megjegyzem, számomra a tökéletes Operaház Fantomja a könyvhöz lehető legjobban ragaszkodó Madách Színházas verzió volt.
Itt Christine karaktere jelentősen szerethetőbb, mint a regényben, vagy bármelyik más feldolgozásban. Képes cselekedni, aktívan akarja alakítani a sorsát, nem merül ki a szerepe a virágszáléban, aki szépen énekel, és ezért mindenki halálosan szerelmes belé.
Raoul is egy kicsit tűrhetőbb, bár meg kell jegyeznem, olyan szinten irritál a karakter, hogy szerintem semmilyen alakítással nem lesz képes megszabadulni az előítéleteimtől.
A Fantom óriási, nagyon szeretem ezt a figurát, a magány, az előítéletek, a gyűlölet, amivel a társadalom körülvette annyira látványosan körvonalazódnak a személyiségében, hogy elszomorít, ha nézem. És Ramin Karimloo-nak gyönyörű hangja van.