Steven Spielberg mestere a hatásvadász jeleneteknek, de én nem bánom, mert én szeretem őket. A rabszolgasáról szóló filmek, vagy inkább úgy fogalmaznék, azok a filmek, amik arról szólnak, hogy emberekkel embertelenül bánnak, mindig nagyon felzaklatnak és, és mindig hálás vagyok azért, hogy léteztek/léteznek olyan emberek, akik az életüket arra áldozzák, hogy ennek véget vessenek. Ha ezek az emberek, akik nem mennek a tömeg után, hanem azt merik mondani, hogy „nem értek egyet”, nem léteznének, talán már mindannyian elkorcsosultunk volna…
Hopkins ismét kihozta a szerepből, amit csak lehetett, Morgan Freeman csak asszisztált, McConaughey egy kicsit túljátszotta. Volt egy-két nagyon erős jelenet a filmben, amelyeket sosem fogok elfelejteni, ha nem is lett a kedvenc filmem, az biztos, hogy maradandó alkotás lett.