Erről szól most a Snitt
Mindenféle jószágok!
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Filmes képek
Formula 1
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Filmzenék
Ázsiai filmek
- Könyv a filmben
Middle Finger Moments from Movies
HBO filmek és sorozatok
Max
Beszélgetések
Ázsiai szülinaposok
Sport: Tévé vagy Streaming
Filmes Idézetek Játék
Criterion Closet Picks
TV2 Play
Star Trek
Egy-kép-kocka játék
Filmplakát a filmben
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Az első részhez képest a második már nem taglózott le annyira, nem tudtam annyi érzést megélni, és különösebben nem is leptek meg a beiktatott fordulatok. Elég klisés lett, szinte minden nagyobb fordulat előre megjósolható volt, pedig az első résznél még tudták úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy az ember csak kamillázzon, és kapkodja a fejét. Itt már nem volt meg az az íz, amiért a Maze Runner Maze Runner volt. Inkább egy fura disztópia, az a tucatfajta, aminél nem lepődsz meg semmin, és konstatálod, hogy a vámpírok után ebben nyomul a filmipar. Merthogy disztópiában utazik jelenleg. És a szintet nem feltétlenül tartja magasan. Voltak benne remek jelenetek, de pár perc nem viszi el a hátán az egész bulit. A második rész tehát nem volt rossz, de a lába nyomát sem éri az elsőnek, hiába durrognak a fegyverek, hiába változtattak a regény által diktált irányon.