Ebben a mesében azt szeretem, hogy nagyon jól bemutatja, mennyire összeszokott és hatékony páros lett Hablaty és Fogatlan (meg persze a többiek is) az előző részhez képest. Másrészről pedig sokkal jobban bemutatásra kerül Fogatlan: rengeteg olyan apró mozdulatot és hangot társítottak hozzá, amiből az ő jelleme kitűnik.
Már mindenki felnőttebb, így nyilván komolyabb dolgok, és komolyabb érzelmek is, amik előkerülnek a történetben, kicsi és nagy nézőre egyaránt erős hatást gyakorolva.
Ha egy szóval kellene elmondanom, hogy mit jelent nekem ez a mese, akkor az a kölcsönös tisztelet. Tudom, ez két szó… :)
Mindenesetre a készítők maguknak is magasra rakták a lécet ezzel a résszel, epekedve várom az új filmet…