Oké, ez kegyetlen jó volt. A Portal általánosságban annyira tele van fekete humorral, GLaDOS, és a másodikban Wheatley beszólásai annyira szórakoztatják az embert (a főhős pedig a némasága miatt egyáltalán nem nyilvánít érzelmeket), hogy igazából két játék alatt bele sem gondoltam, szerencsétlen Chell milyen mocsok helyzetben van. Bezárva a föld alá, lövése sincs, mi történt, hogy került oda, csak úgy odadobják, hogy nesze, itt egy fegyver amivel portálokat tudsz létrehozni, amúgy meg mostantól mindenki téged akar megölni. Jó szórakozást. Ez a rövidfilm, a humoros elemek kizárásával csak erre az érzésre fókuszált – a remény és a reménytelenség állandó ellentétére, hogy egyik pillanatban azt hiszi a főhős, kijuthat, megmenekülhet, a következőben megint rátör a tudat, hogy nincs kiút, de csak azért, hogy pillanatokon belül ismét hinni kezdjen. Nagyon rövid, de ahhoz képest nagy gombócot hagy az ember torkában.