Nagyon élveztük, bár a gyerekek még nem mindent értettek belőle (5 és 7 évesek), de nekik is tetszett. Tutira újranézős lesz később. Azóta már meg is beszéltük, hogy a saját Dilibogyó-szigetükön milyen dolgok vannak, meg hogy a legtöbb emlékgyöngyük aranyszínű, de nem baj, ha van más színű is, meg hogy az érzelmek egyre összetettebbek lesznek, ahogy felnőnek, és az élményeket is komplexebben élik meg. Ma reggel Andrist napközis táborba vittem, és üres volt a kulacsa, aggódott, hogy nem fogja tudni megtölteni. Mondtam neki, hogy ott biztos lesz víz, kapnak enni-inni. Mondta, hogy jó, de most azért begurult egy lila golyó :) De azt is megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy van Majré, mert így az ember megtanul tervezni.
Én úgy ríttam a drámai tetőpontnál, mint a záporeső. Öregszem, és ráadásul mindig a saját gyerekeimet látom bele a mesefigurákba, és előre sírok amiatt, hogy ilyen vagy hasonló nehézségeken majd nekik is át kell esni :D A végén meg nagyon jókat nevettünk.