A történet ráérősen építkezik, mindenkire jut idő és dal, ez egyfelől jó, mert a musical látványát tekintve valóban varázslatos, egy klasszikus blockbuster is lehetne akár, másfelől pedig azért úgy 1,5 óra környékén feltűnik, hogy a dalok nem annyira komplexek és sok esetben a történet sem túl egyedi, a karakterek pedig klasszikusan archetípus karakterek. Egy klasszikus „mesétől” azonban nem várhatjuk el, hogy egy társadalmi dráma legyen, habár én jobban beleástam volna magam az állatok helyzetébe és az emberek motivációjába, hogy miért is akarják kirekeszteni a beszélő állatokat. Ez azonban az én bajom, hiszen a musical nem erről szól, annak eredeti történetívét és karaktereit pedig megfelelően adaptálták, remekül alakító színészekkel, így a tavalyi Wonkához hasonlóan, a Wicked lett számomra az idei pozitív csalódás.

Értékelés: 8/10