Ez a film azért jó, mert úgy igazán semmi túlzás nincs benne: nincs drámai fordulat, nincs csúcspont, nincs pörgős cselekmény. Egész egyszerűen csak ad egy nagyon, nagyon erős audióvizuális élményt, bemutat egy csomó gyönyörű helyet, fantasztikus zenéje van, és nem mellékesen óriási erővel adja át a nyolcvanas évek Olaszországának képét. A történet alapvetően egy szerelmi történet, csak két férfival a főszerepben. Jól meg van csinálva, de semmiben sem kiemelkedő, viszont – és ez a történet saját erőssége – nem is túlgiccses, majdhogynem realisztikus.
A film hosszú és lassú, de a nyári életérzéssel és a félelmetesen eltalált atmoszférával teljesen lenyugtató élményt biztosít a maga 135 percével.