Tipikus kislány vagyok abból a szempontból, hogy imádom a tündéreket, a Csingiling filmek pedig szerintem a tökéletes tündérlét bemutatása, legalábbis számomra.
Pán Péter meséért sosem rajongtam túlzottan, de már ott is nagyon viccesnek találtam Csingilinget az egyediségével, szóval nagyon kíváncsi voltam a saját filmjeire is, ami ugye előzményül szolgál.
Itt születik meg, és ez a rész nagyjából végig arról szól, hogy hogyan fogadd el önmagadat, és találd meg azt, amit igazán szeretsz, amihez igazán értesz, és amit szívből csinálsz. Csingnek időbe telik, hibázik is, nem kicsit, de végül persze minden rendbe jön.
A barátai is igazi egyéniségek, mindegyiküket kedvelem, a kedvencem Rosetta.