A podcast-ok ismeretében is szénné röhögtem magam az összes epizódon. Gervais hipnotikus röhögése elől egyszerűen nincs menekvés. És ha még animáció is párosul az agyament történeteihez, minden adott a rekeszizomsérvhez.
Sosem felejtem el azt az epizódot, amikor Karl az urológusnál van vesekő gyanújával, az orvos pedig precíz anatómiai rajzocskával ismerteti, hogy fogja a katétert bevezetni oda, ahová kell… ekkor anyukám bejött a szobába és nekem szegezte a kérdést: „Mi az, te felvilágosító rajzfilmet nézel?!” Azonnali volt a megsemmisülés :-))