Nem kell nagy dolgokat várni a filmtől, pont azt kapja néző, amit egy ilyen típusú filmtől kell: misztikumot, hitkérdéseket és moziba átültetett izgalmakat. Az ingerküszöböt nem emeli meg, pontosan azt hozza, amit egy random ördögűzős filmtől vár a néző. A 200 szentségtelen hely ötlete (Valóban léteznek ezek a helyek?) az viszont izgalmasnak hangzik, ez jó ötlet volt, talán ez volt a legérdekesebb dolog a filmben. Az biztos, hogy sok mindenbe bele lehet kötni, kezdve a szakmai hitelességgel vagy épp a tipikus kérdésekkel, amit egy ilyen típusú filmnél fel lehet tenni. Kezdő horror-rajongóknak bőven belefér a film, egy-két undibb dolgot leszámítva nem egy nagy eresztés a film, viszont egészen elszórakoztatja a nézőt.
Utánaolvasva Gabriele Amorth atyának, a film egészen lebutítva, hatásvadász módon tálalta a dolgokat.