Egyike a legpazarabb kiállítású filmeknek. Irodalmi adaptációként is kivételes, gyakorlatilag egy irodalmi remekműhöz társíthatunk egy gáncstalan filmes mesterművet, rettentő ritka jelenség (Tarr-Krasznahorkai juthat eszünkbe), és itt feltétlen dicsérni kell Emma Thompson forgatókönyvét, igazi bravúr. Miképpen Ang Lee rendezése is. Lee rendkívül precízen és okosan képes ábrázolni ezt a világot, gyönyörű, egyáltalán nem tolakvó vizuális metaforákkal. A tér kezelése, a jól kiválasztott kameramozgások, a tökéletes ütemérzék és főképpen a vágás az eszközei, ez a film kiváló példája a mesterségbeli tudásnak. Egymást követő jelenetekben látunk egy zsebkendőbe hímzett monogramot, majd egy rajzolt portért, mely árnykép után készül. És máris finom, érzékletes megfogalmazását kaptuk a szerelem körüli felfogásnak, mely a történet legfőbb szála.
Aminek fájlaltam hiányát: a regényre jellemző csodálatos irónia. Lee filmje sokkal inkább érzelmes és meghatóan kedves.