A végletekig szentimentális, túláradóan mesés, eszméletlenül bájos, iszonyatosan megható és álnok módon kifacsarja a lelked. Ha kutyád van? Záporeső! Ha nincs? Akkor majd ezek után lesz! Ha azok közé tartozol akik rühellik az állatokat? Na akkor te messziről kerüld el ezt a filmet, különben el fogsz gondolkozni magadon, mi és hol romlott el az életedben.

Csupán ennyi is elég lenne, hogy kifejezze milyen élményt nyújtott számomra ez a film, de hogy kerek legyen, íme néhány észrevétel a történet kapcsán. Gyakran foglalkoztat az a kérdés, vajon mit gondolhatnak az állatok, vagy még találóbb a mit érezhetnek kifejezés. Különösen tetszett a történet narratívájának ez a vonala, az életeken átívelő kutya szemszögéből. Egyúttal megismerhetjük a gazdikat és azt, hogy a különböző élethelyzetekben miként funkcionál állat és ember kapcsolata. Ráadásul mindez szép ívű történetvezetéssel, gyönyörű színekkel, csodálatos snittekel van megkomponálva.