Általában bírom Bill Murray fapofa figuráit, az Elveszett jelentés óta rajongással szeretem, ez a film most rátett egy lapáttal. Például mindkét filmben énekelni próbál, (ott Roxy Musicot, itt meg Bob Dylant:))) szörnyen csinálja, én pedig imádom.
Igen, nagyon átlátszó a történet, igen, teljesen világos, hogy én, mint feketeöves bőgőmasina a megcélzott közönségrétegbe tartozom, igen, borzalmas a szinkron, … de a fekvelocsolást például (úgy, hogy az a pázsit nem is létezik) semelyik másik filmben sem láttam még.
Én odateszem ezt a filmet a Lesz ez még így se, meg az Egy asszony illata mellé.