Hát ez gyönyörű film volt. Vagy nevettem, vagy sírtam. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit érzek: szomorúságot, vagy boldogságot. Ruth és Ira kapcsolata irigylésre méltó volt annak ellenére, hogy néha vitatkoztak és a gyerekvállalás sosem jött össze nekik – de melyik kapcsolatban nincsenek nehézségek. Viszont boldogan éltek együtt, szerették egymást és a végsőkig fogták a másik kezét. „Míg a halál el nem választ.”
Sophia és Luke pedig… Kissé sablonosak voltak nekem. A vidékről jött lány és az udvarias srác, akik bár megharagudnak egymásra, végül mégis „Happy End” lesz a vége. :')