Magában különálló alkotásként jó, de mint remake, egy kissé gyenge amiért ennyire elhúz néhány jelenetet, valamelyik karaktert jobban boncolgatja, ezzel kicsit leülepedett, elveszett a fókusz. Ez egy olyan téma, ami azért üt annyira, mert nem magyarázzák túl, a 2016-osban igazából. Az eredeti olasz verzióban szerettem, hogy nem ülepszik le, pörög, feszült, de amikor lassabb rész van, akkor is egyfajta nyomást érez az ember. Ebben a változatban többször néztem a számlálóra, mint szerettem volna, viszont egyik-másik karakterhez adott egy kis pluszt, ami jót tett neki. Furcsálltam, hogy Lee Seo Jin karaktere mintha több figyelmet kapott volna az elején, bár lehet, hogy csak szokatlan volt ebben a feltüzelt szerepben látni.
Míg az olasz és a magyar verzió megdöbbentett, addig a koreai remake inkább lehangolt, rátett egy lapáttal a végén lévő idézet is. “All human beings have three lives: public, private and secret.” És mily’ találó ide.