Soha nem gondoltam volna, hogy egy török sorozat így be tud szippantani, de ez megtette (szóval soha ne mondd, hogy soha…).
A két csillag levonás az első évad utolsó harmada miatt „jár”. Nekem itt túl sok volt a töltelék (tudom, ez a műfaj sajátossága) spoiler, de az ilyen történetszálakat szerencsére a második évadból – valószínűleg a rövidsége miatt is – már kihagyták. Tartsatok ki :)
A két főszereplő között pedig igencsak működik a kémia – ami ugyebár nem véletlen :)) A többi szereplő is kedvelhető, bár Erdem néha az idegeimre ment :D
Szóval kellemes kikapcsolódás, annak ellenére, hogy az alaptörténet akár már elcsépelt is lehetne, mégis sikerült újat mutatni.
A részek random feldarabolásával viszont kevésbé élvezhető vált a sorozat, elvesztette a dinamikáját… :( Ha tehetitek törökül, felirattal nézzétek, az eredeti hangjuk is sokkal jobb a színészeknek, mint a szinkron (főleg Serkanak).