Történetét és mondanivalóját tekintve nem a legerősebb Kubrick-film, de a látvány mindent überelt; komolyan mondom, az összes kép és beállítás olyan, mintha egy gyönyörű szép festmény lenne. Az állam többször is leesett, nem győztem megkeresni.
Színészek terén elment; a főhős (aki ír – és néha sír. Bocsánat!) közepeske, én összesen egy arckifejezést véltem felfedezni nála. Marisa Berenson kellően kiüresedettnek és hullaszerűnek hatott, bár Kubrickot ismerve valószínűleg annyiszor eljátszatta vele (is) a jeleneteit, amíg azt nem érezte, ez a nő már azt is megbánta, hogy megszületett, és hogy anno nem csapta rá a telefont.
Aki viszont zseniális volt, az a felnőtt Bullingdont játszó Lon Vitali, akinek mintha csak az arcára lenne írva, hogy traumatizált gyerekkora volt.