Ebben a filmben minden benne volt, amire szüksége volt a lelkemnek: egy okos, de szociálisan fejletlen lány, egy elásni kívánt emlék, ami folyton-folyvást előtörik, egy segíteni próbáló terapeuta – valljuk be, valami ilyesmire vágyunk mind –, egy megoldást ígérő családi probléma és egy izgalmas új kaland egy zenésszel, aki vagy egy tucat hangszeren játszik. Nos, talán ez utóbbit tartom csak elképesztően elrugaszkodottnak, de lehet csupán én nem vagyok olyan szerencsés, hogy egy ilyen legyen a szomszédom. (Peter király, tetszik, hová mentél Narnia után.)
Mindenesetre imádtam. Nagyon sokszor fogok még visszatérni rá, ez fix.
Ja, és Netflix, KÖSZI! Ijesztő, hogy ezek szerint ennyire ismer már az algoritmus, ugyanakkor kellett nekem ez a film erre az estére – ebben az élethelyzetben.