Mestermű.

Egy keserű történet arról, ahogy a barátságot és az emberi lelket megmérgezi a hatalomvágy…
Amikor először láttam, úgy 15 éve, teljesen kikészített. Napokig….nem, hetekig a hatása alatt voltam, kitépte a szívemet.
Túl sok volt ez akkor az én érzékeny lelkemnek. És nem, nem a szörnyek és a démonok miatt. Az utolsó pár rész (megint csak NEM a szörnyes részekre gondolok) érzelmileg nagyon kemény, az embernek a maradék jókedve is elmegy. Igen, én Griffithet is kedveltem és nem, nem ezt érdemelte.

Kedvenc.
(Amúgy ha van valami, amiben ez a verzió veri az újat, az a hangulat és a zene!)