Nagyon tetszik a sötét, komor, baljós hangulata és a bizonytalanság, amely misztikusan körüllengi. Kicsit időutazós, kicsit romantikus. Elégedett vagyok azzal is, hogy nem lehet megváltoztatni azt, ami egyszer megtörtént – sőt, minden próbálkozás csak még inkább elősegíti, mondhatni épp az teremti meg.
De.
Két akkora logikátlanság van benne, mint a ház. Ha csütörtökön kezdünk, akkor miért nincs összevagdosva a nagyobbik lány arca? És nagyon kis cuki a hepiend a pocakkal… de miért és mikor engedték ki a zárt osztályról?