Életem második koreai filmje (durva, ugye?), és szerencsére nem nyúltam mellé. Végig olyan érzésem volt, mintha egy skandináv krimiben lennék. Lassú, sötét, ugyanakkor cseppet sem unalmas. Volt benne egy kis vallásfilozófia, utazás egy olyan világba, ami előtt mindeddig én magam csuktam be a saját kis kapumat. A legjobban mégis inkább az tetszett benne, hogy nem „amerikai”! Semmi manír, semmi kiszámíthatóság. A vizuális effektek is nagyon ott voltak. Úgy érzem, hogy egy darabig még ebben a világban szeretnék mozgolódni.